Itt a tavasz, előbújtak a levelibékák

Ugyan a hüllők és kétéltűek megítélése hagyományosan nem feltétlenül volt pozitív – erről árulkodnak negatív töltetű, békákhoz és kígyókhoz kapcsolódó szólásaink és közmondásaink –, ám mára sokat javult a helyzet. Egyes fajaik, így a zöld levelibéka például kifejezetten népszerű a természetbarátok körében.

A zöld levelibéka az egyik legismertebb hazai kétéltű, amely kis termete ellenére könnyen felhívja magára a figyelmet jellegzetes hangjával és élénk színével – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán. A mindössze 3–5 centiméteres faj Európa nagy részén elterjedt, Magyarországon is gyakori, főként tavak, mocsarak, nádasok és vízparti bokrosok közelében találkozhatunk vele.

Karcsú testű, hosszú hátsó lábai pedig kiváló ugróvá teszik. Ujjain apró tapadókorongok találhatók, amelyek segítségével ügyesen kapaszkodik a növényzeten, így ideje nagy részét leveleken, nádszálakon vagy bokrok ágai között tölti. Nevével ellentétben nem mindig élénkzöld: színe a környezettől és a hőmérséklettől függően szürkés, barnás vagy akár majdnem fekete is lehet. Oldalán jellegzetes fekete sáv fut végig, amely az orrtól a hátsó lábakig húzódik.

Ez a faj az egyik legkorábban ébredő béka

A zöld levelibéka tavasszal többi rokonánál hamarabb válik aktívvá. Már most, márciusban találkozhatunk vele.

A faj hangja a tavaszi és kora nyári esték egyik sajátos hangulati eleme. A hímek torokzacskójuk segítségével erős, „ke-ke-ke” hangot hallatnak, gyakran kórusban brekegve hívják a nőstényeket. A hang akár nagy távolságra is elhallatszik, és sok helyen a nyári éjszakák meghatározó „hangkulisszája”.

Bár a víz közelében szaporodik, a zöld levelibéka a mászás mestere: a növényzetben vadászik repülő rovarokra, és csak a türelmes megfigyelők pillanthatják meg a levelek között megbújva.