Félreismerhettük a bonobók természetét?

Hosszú időn át tartotta magát az elképzelés, amely szerint a bonobók az állatvilág hippijei.

Egy új, állatkerti példányok megfigyelésén alapuló tanulmány alapján nincs nagy különbség a bonobók és a csimpánzok agresszivitási szintje között – számol be a Live Science. A csimpánzok unokatestvéreként is emlegetett bonobókról hosszú időn át feltételezték, hogy konfliktusaikat nem agresszióval, hanem például párosodással igyekeznek feloldani, ám az elmúlt években egyre több vizsgálat igazolja: félreismerhettük közeli rokonfajunkat.
A bonobók és a csimpánzok legközelebbi élő rokonaink, a két fajt térben a Kongó folyó, időben 1,5-2 millió évnyi evolúció választja el. A két vonal külsejében és viselkedésében is eltér egymástól, a bonobók például kisebbek, náluk a nemek közötti különbségek kevésbé szembetűnők, ráadásul hierarchiájuk is másképp, női szövetségek köré szerveződik.
Sok majomfaj esetében elmondható, hogy az agresszió fontos szerepet tölt be többek között a párszerzésben és a terület védésében. A bonobókat ennek ellenére a múltban előszeretettel írták le „hippiként”.
Erre az egyik magyarázat az volt, hogy a faj kevésbé kihívásokkal teli környezetben fejlődött, a csimpánzoknak például sok esetben gorillákkal kell versenyezniük az erőforrásokért. Az állatkerti környezet ebből a szempontból előnyös volt: kivette a két fajt az ökológiai hatások rendszeréből.
A bonobók is tudnak agresszívan viselkedni
A csapat most 22 európai állatkerti csimpánz- és bonobóközösségeit vizsgálta. A kutatók egy-egy állatkertben két-három hónapot eltöltve jegyezték fel az agresszív viselkedés formáit a hangkeltéstől a konkrét fizikai erőszakig. Összesen több mint 3200 esetet regisztráltak a 7 évesnél idősebb példányoknál – ez a legfiatalabb kor, amelyben mai tudásunk szerint egy bonobó hím szaporodhat.
Az adatok nem, kapcsolat és kontextus szerinti korrigálása után alig mutatkozott különbség a csimpánzok és a bonobók általános agresszivitása között. „Nem jelenthető ki, hogy a csimpánzok agresszívabbak lennének” – emelte ki Staes.
Az eredményekből ugyanakkor kirajzolódott néhány jelentős különbség. A csimpánzoknál főként a hímek voltak felelősek a konfliktusokért, a bonobóknál viszont mindkét nem hajlamos volt a verekedésre. További érdekesség, hogy a hím csimpánzok nőstényeket és hímeket is megcéloztak, a nőstény bonobók inkább hímeket támadtak, de a fajnál hím és hím közötti agresszió is előfordult, a nőstény-nőstény harc viszont ritkaságnak számított. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a bonobók jobbak voltak a békülésben.





































































































































































































