Így esnek csapdába a békák a kertekben

Kevéssé ismert, mégis tömegeket érintő természetvédelmi problémára hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME): a vízóraaknák és pincék valóságos csapdát jelentenek a békák számára. A mintegy 2,3 millió hazai családi ház alapján könnyen elképzelhető, hogy országosan akár sokezres nagyságrendű állat rekedhet ilyen helyeken, miközben kis odafigyeléssel mindez percek alatt megelőzhető lenne.

A településeken is gyakori zöld és barna varangy, a barna ásóbéka, valamint több barnabékafaj rendszeresen esik ezekbe az aknákba. De még a víztől távolabb kóborló zöldbékák és unkák is csapdába kerülhetnek. Innen azonban nincs kiút: az állatok nem tudnak kimászni, így akár évekig sínylődhetnek, míg végül elpusztulnak.

A probléma nemcsak állatvédelmi szempontból súlyos. Ezek az egyedek kiesnek a szaporodásból is, ami különösen érzékeny veszteség. Noha sok békafaj életének nagy részét szárazföldön tölti, a szaporodáshoz mindenképpen vízre van szükségük. A peterakás és az ebihalak fejlődése akár két hónapnál is tovább tarthat, enélkül a populációk utánpótlása sérül.

Így segíthetünk a békákon

A békák eltűnése ráadásul közvetlen hatással van az emberre is. Ragadozó életmódjuk révén férgeket, puhatestűeket és rovarokat fogyasztanak, így fontos szerepet játszanak a természetes biológiai védekezésben. Ez a szolgáltatás a klímaváltozás erősödésével és az új mezőgazdasági kártevők megjelenésével egyre felértékelődik.

A jó hír: a segítség egyszerű. Ha a vízóraaknában vagy pincében békát találunk, óvatosan kiemelhetjük – akár puszta kézzel is – majd a kertben szabadon engedhetjük. Az MME azt javasolja, hogy márciustól szeptemberig havonta ellenőrizzük ezeket a „békacsapdákat”.

Aki pedig még többet tenne, akár saját kertjében is segítheti a kétéltűeket: kisebb vizes élőhelyek, peterakóhelyek vagy úgynevezett „békagarázsok” kialakításával nemcsak menedéket adhatunk nekik, de közelebbről is megfigyelhetjük például a zöld varangyok különleges, fuvolázó hangját.