A Dunától az Amazonasig: végveszélyben a vándorló édesvízi halak

Egy új ENSZ-jelentés alapján továbbra is drasztikus mértékben csökkennek azon vándorló édesvízi halállományok, amelyek kulcsfontosságúak a folyók egészsége és emberek milliói számára – számol be az AFP. Az élőhelyek pusztulása, a túlhalászat és a vízszennyezés világszerte, a Dunától az Amazonasig több száz faj fennmaradását veszélyezteti.

A tanulmányt a vándorló fajokról szóló, brazíliai COP15-csúcstalálkozó megnyitóján tettek közzé. A szakértők szerint a migráló édesvízi halak a világ legveszélyeztetettebb gerincesei közé tartoznak, olyan fajok érintettek, mint a mekongi harcsa, az európai angolna és a különféle tokfajok. Több állat az elmúlt időszakban ki is pusztult, egyes fajok pedig csak a fogságban tenyésztett állományok visszatelepítésével képesek fennmaradni.

A WWF szerint a vándorló édesvízi halak száma 1970 óta mintegy 81 százalékkal zuhant. Ezek az állatok világszerte fontos fehérjeforrást jelentenek embereknek és állatoknak, sok közösségben pedig a megélhetés alapjai. Ahhoz, hogy fennmaradjanak, akadálytalanul kell haladniuk ívó- és táplálkozóhelyeik között. Mivel gyakran határokon át mozognak, megóvásuk érdekében nemzetközi összefogásra van szükség.

Az Amazonastól a Dunáig kell óvni a halakat

A vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló, 1979-ben Bonnban aláírt egyezmény (CMS) közel 350 migráló halfajt fed le. A március 23–29-én Campo Verdében megtartott találkozón ezek közül több is napirendre kerül.

Az érintett állatok túlnyomó többsége Ázsiában fordul elő, ezt Dél-Amerika és Európa követi. A prioritásnak tekintett vízgyűjtő területek közé tartozik az Amazonas és a szintén dél-amerikai La Plata-Parana, a Duna, a Mekong és Gangesz-Brahmaputra, valamint a Nílus. Zeb Hogan, az értékelés vezető szerzője szerint az országoknak együtt kell működniük a folyók és halaik védelme érdekében.