Doboló csimpánzok mutathatják meg a zene eredetét

Egy új tanulmányban a szakértők doboló csimpánzokat elemezve olyan mintákat írnak le, amelyek segíthetnek a zene evolúciós eredetének feltárásában – számol be az IFLScience. A szakértők régóta tudják, hogy ezen faj szokott dobolni, valamint igen komplex hangadásokra képes.

Hattori Júko, a Kiotói Egyetem munkatársa és kollégái egy Ajumu nevű, fogságban élő egyedet vizsgáltak. A példány kifutójában felszedte a járófelület deszkáit, hogy azzal doboljon, a két évig tartó megfigyelés alatt összesen 89 „fellépését” dokumentálták. Hattori szerint lenyűgöző volt látni, ahogy a csimpánz eszközöket használ a különféle zajok létrehozásához, miközben saját hangjával is kifejezte magát.

Általános feltételezés, hogy az első hangszerek ütősek voltak, ám az ehhez szükséges fa és bőr ritkán konzerválódik. A zene eredetének kutatói ezért gyakran a főemlősök felé fordulnak.

Miről árulkodik a csimpánzok dobolása?

Ajumu esetében az „éneklését” és dobolását elemekre bontották, majd megfigyelték az átmeneteket. Az adatokból állandó tempó rajzolódott ki, különösen a faeszközök esetén. Hasonlót vadon élő csimpánzoknál is dokumentáltak, Ajumu valószínűleg nem az emberektől tanulta el a ritmust. A természetben élő rokonai ugyanakkor elsősorban kézzel vagy lábbal dobolnak – igaz, általában gondosan megválasztják hangszerüket.

A szakértők azt is megállapították, hogy Ajumu arckifejezései dobolás közben pozitívak voltak, szemben az énekléssel. A csapat azt feltételezi, hogy a csimpánzok hangszereik révén boldogságukat próbálják kifejezni. A vizsgálat következő lépéseként a kutatók azt szeretnék felmérni, hogy a fajnál a zenei tehetségnek van-e gyakorlati haszna – például a párkeresésben.