A poszméh királynők akár egy hétig is tudnak víz alatt lélegezni

Talán meglepő, de számos rovar túléli, ha víz alá kerül, különböző stratégiák segítségével. Egy kaliforniai-mexikói elterjedésű bányászméh, a Calliopsis pugionis például több hónapot is kibír úgy, hogy a fészke a víz alatt van.

Néhány éve, egy hibás hűtőszekrénynek köszönhetően egy kísérletben néhány telelő poszméh királynő véletlenül víz alá került – ám a kutatók legnagyobb meglepetésére túlélték. Akkor más miatt vizsgálták e méheket, de nemrégiben sor került arra is, hogy kiderítsék, miként is képes az elárasztást túlélni a poszméh.

Laboratóriumban tartott észak-amerikai (Bombus impatiens) poszméh királynőket vizsgáltak meg, 51 hűtött körülmények közt telelő egyedet. Ezek a fiatal méhkirálynők természetes életciklusuk során is telelőre vonulnak ősszel, a föld alatt lévő üregekbe, ők kezdik aztán meg tavasszal a következő generációt.

A laborban a hőmérséklet csökkentésével és sötétbe helyezéssel tudták mesterségesen „téli álomra” serkenteni a királynőket. A méhek 4 Celsius-fokos hidegben voltak, 8 napra víz alá tették őket, és közben többféle vizsgálatnak is alávetették őket.

A legfontosabb, hogy mind az 51 egyed túlélte a kísérletet, vagyis egyik se fúlt vízbe!

A kutatók többek közt vizsgálták az állatok anyagcseréjét is, a víz összetételének elemzésével. Egészen könnyen érthető: ha a méhek lélegeztek, akkor változott a víz oxigén, illetve szén-dioxid tartalma. A mérések szerint a méhkirálynők a víz alatt is folytatták a légzést, de jócskán lelassult módon.

Az első napon a szabad levegős légzés 24 százalékán, a negyedik napon 20 százalékán, a nyolcadik napon 15 százalékán zajlott a gázcseréjük. A kísérlet végére a víz oxigéntartalma közel harmadára esett vissza a kontrollként, méh nélkül tartott vízhez képest.

Ezen felül néhány méhet 4, illetve 8 napos víz alatt tartás után egy héten át hagytak regenerálódni, majd megmérték a szervezetük néhány anyagcsere-vegyületét. Ebből kiderült, hogy a víz alatti időszakban tejsav halmozódott fel bennük, ez pedig egy oxigénmentes anyagcseretípus hatására keletkezik. Ezzel igazolták a kutatók, hogy oxigénszegény helyzetben oxigénmentes módszert is alkalmaztak a méhek sejtjei az energiatermeléshez.

Az egyelőre nem egészen világos, miként tudnak a méhek a vízből oxigént felvenni, hisz nem rendelkeznek kopoltyúval. A kutatók elképzelése – ám ezt majd igazolni kell későbbi vizsgálatokkal – szerint a testüket egy egész vékony légréteg veheti körbe. A testükön lévő szőrök segíthetik ennek a fenntartását (gondoljunk például a búvárpók utótestén hordott ezüstös színű légbuborékra!). A vékony légréteg és a víz között normál gázcsere zajlik, így a vízben lévő oxigén bejut a méh testét körbefogó légrétegbe, ahonnan aztán már belélegezheti.

Mivel a téli álom időszakában eleve jelentősen lecsökken az anyagcseréje, ezért alapvetően kevesebb oxigénre is van ilyenkor szükségük. Ennek köszönhetően élhetik túl, ha a telelőhelyük ideiglenesen víz alá kerül.