Először figyelték meg, ahogy egy hiúz megmossa a zsákmányát

Egy új tanulmány alapján a kihalás széléről megmentett ibériai hiúzoknál korábban nem látott viselkedést sikerült dokumentálni egy kameracsapda segítségével – számol be az IFLScience. A Spanyolországban készült felvételen az látható, ahogy egy nőstény a zsákmányát, egy nyulat egy itatóvájúba meríti.

A táplálék megmosása nem ismeretlen a főemlősök, madarak és mosómedvék esetében, ez a viselkedés azonban elsősorban a gyümölcsöt fogyasztó vagy mindenevő fajok körében jellemző. A jelenséget ráadásul sok állat esetében fogságban sikerült csak dokumentálni.

José Jiménez, a spanyol Vadgazdálkodási Erőforrások Kutatóintézetének munkatársa és kollégái szerint a hiúz által mutatott viselkedést ragadozóknál még nem dokumentálták. Ezeknél az állatoknál a préda bármiféle manipulációja általában a fogyasztás megkönnyítését vagy a zsákmány későbbi elfogyasztásra való tárolását szolgálja.

Meglepő módon a jelenséget több ibériai hiúznál is megfigyelték az érintett területen, a közép-spanyolországi Montes de Toledo régióban. Az első, 2020-as észlelés óta öt itatóhelynél öt példánynál összesen nyolc alkalommal látták a zsákmánymosdatást.

Miért mossák meg a zsákmányt a hiúzok?

Adódik a kérdés: vajon mi áll a jelenség hátterében? A hőmérsékleti adatok nem utalnak arra, hogy a melegebb, szárazabb körülményekre vagy aszályra adott válaszról lenne szó, és úgy tűnik, a viselkedés csak a térség példányaira, egészen pontosan a nőstényeire jellemző.

A szerzők azt feltételezik, hogy míg a vadon élő hiúzok többnyire magányosak, a nőstények átfedő területeken élnek, vagy közvetlen rokonságban állnak más, ilyen viselkedést tanúsító nőstényekkel. A jelenség tehát egy csoport sajátos „kulturális” vonása lehet, bár az egyedek közötti tanulásra nincs bizonyíték.

Elképzelhető, hogy a zsákmány áztatása segítheti a kölykök átállását a tejről a szilárd táplálékra a nyár végén. Ennek tesztelésére néhány kis kísérletet végeztek.

A merítés mérhető vízmegtartáshoz vezetett. Egy 15 másodperces áztatás, majd közvetlen napfénynek való kitettség után a megtartott víz a testtömeg 1,91 százalékáról mindössze 0,3 százalékára mérséklődött 20 perc alatt. Árnyékban és hosszabb, 30 másodperces áztatás után a csökkenés lassabb volt, 40 perc alatt 5,14 százalékról 3,7 százalékra mérséklődött.