Egyre egyszínűbbek az egerészölyvek

Ha egy állatfaj többféle színváltozatban létezik, az az elképzeléseink szerint a helyi környezethez való alkalmazkodás jele. Az egerészölyv esetében az egészen sötét barnától az átmeneti világos barnán keresztül a jórészt halvány, sok fehéret tartalmazó változatig terjednek a színek. A világos változat nyugat-északnyugat-középnyugat Európára jellemző, míg a sötét változat az erdős területek lakója – az átmeneti szín foglalja el a terület javát.

Egy német vezetésű kutatásban azt mérték fel, civil kutatók (madármegfigyelők) segítségével, hogy miként változik az egyes színváltozatok aránya a korábbiakhoz képest. Az eredményeket az Ibis folyóiratban tették közzé.

Számos környezeti tényezővel magyarázzák a madarak egyes árnyalatait. A madarak színe nemcsak a környezetbe olvadást, vagy épp az abból kitűnést szolgálja: a tollak tartóssága, UV-állósága szintén szempont. Egy nedvesebb környezet hatására több, a toll anyagát lebontó mikroorganizmus található, ezt pedig sötétebb színnel ellensúlyozhatja a madár. Ugyanebben a nedves környezetben a növényzetében is sűrűbb, így egy további pozitív hatás a sötét tollazat környezetbe olvadása.

Ahol kisebb az ultraibolya sugárzás, mert mondjuk északabbi szélességen van a hely, vagy épp gyakran felhős az ég, ott gyakoribbá válnak a világos színváltozatok. Ezeknek a madaraknak nincs szükségük extra UV-védelemként a tollakban lerakódó pigmentekre. De vajon a megfigyelések ezeket az elképzeléseket erősítik?

A kutatók most azt mérték fel, miként változik az egerészölyv színe Európa teljes területén. Ehhez hat különböző adatbázist használtak fel, amelyekben madármegfigyelési adatokat, fotókat rögzítenek az emberek. Összesen közel százezer egyedi megfigyelést elemeztek, amelyekben az egerészölyv szinte teljesn európai élőhelyét lefedték. Minden egyes észlelt madár pontos színárnyalatát meghatározták, és az észlelés helyszínének környezeti adottságait is feljegyezték.

Az, hogy egy madár milyen színváltozatba tartozik, attól függ, mit örökölt a szüleitől.

Az elemzések szerint a világos színváltozat (az össz madár 16 százaléka) gyakoribb volt Hollandia, Belgium, Észak-Németország, Dánia és Észak-Franciaország területén. A sötétebb színváltozat (az össz madár 28 százaléka) Bretagne és az Ibériai-félsziget területén volt gyakoribb. Az átmeneti, közepes árnyalatú változat (56 százalék) Európa többi régiójára volt jellemző, legnagyobb arányban a Balkánon, Görögországban, Olaszországban és Nagy Britanniában.

A kutatók szerint ezek a szín elterjedési jellegzetességek azt jelezhetik, hogy a jégkorszak végén miként is hódították meg a jég fogságából felszabaduló területet a visszatérő ölyvek. Ezen felül lehetnek még eddig nem azonosított környezeti hatások is, amelyek szerepet kaptak a madárszínekben.

Húsz év adatainak változásaiból azonban az is kiderült, hogy egyre kisebb arányban figyeltek meg mind a sötét, mind a világos változatot képviselő ölyveket. Magyarul: egyre homogénebbé váltak az egerészölyvek színei az idő múlásával.

A korábbi vizsgálatok feltárták, hogy az átmeneti, közepes barna színváltozatú ölyvek a legfittebbek, köreikben a legnagyobb a sikeres fiókanevelés, és ők élnek a legtovább – szemben akár a világos, akár a sötét színváltozatokkal. Ezt a mért adatok most megerősítették. Emellett azt is látták a kutatók, hogy 2022-ben nagyobb arányban voltak átmeneti színű ölyvek, mint 2000-ben.

A sötét színváltozat aránya 22, a világos változaté 14 százalékkal csökkent ezen időszak alatt. Az időszak során tapasztalt környezeti átalakulás, mint például az erdőterületek csökkenése, nem tudták megmagyarázni a színek homogenizálódását. Azonban azzal, ha elvesznek a korábbi változatok, a madár veszít az alkalmakodó képességéből is, ha a későbbiek során szükség volna egyes színváltozatokra, nem lesz olyan állomány, ahonnan ez elszaporodhatna. A kutatók szerint a jelenlegi helyzetben rendkívül fontos volna megérteni a háttérben lévő genetikai okokat is.