Rendkívüli békát hoztak vissza a kihalás széléről

A kizárólag Panamában élő békafajt a vadonban 2007 óta nem látták, egy mentőakció keretében nemrégiben elkezdték visszatelepíteni.

A gyönyörű sárgás színű béka (Atelopus zeteki) kizárólag a közép-amerikai ország hegyi erdőségeiben, a gyors folyású patakok mentén élt. A világszerte terjedő és a kétéltűeket pusztító gombabetegség azonban e fajt is elérte, rendkívüli módon megfogyatkozott a száma.
A gomba spórái vízben, vagy akár emberi lábbeliken is terjedhetnek. A fertőzött békák bőrét támadja meg a kórokozó, felborítja az állat elektrolit-háztartását, majd elpusztítja a beteg egyedet. Szerencsére, még a faj kihalása előtt sikerült azonban mentőakciót szervezni.
Az aranysárga békák hanyatlását a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) szakemberei a betegség terjedési adatai alapján 2004-ben előrejelezték. Ezért a még egészséges vad populációk befogott egyedeiből, más veszélyeztetett fajokkal együtt létrehoztak egy állatkertekben tenyésztett csoportot, amellyel a faj fennmaradásáért küzdöttek a szakemberek. A projekt sok évi sikeres szaporítás után elkezdte visszaengedni a békákat a vadonba.





A betegség még most is jelen van Panama egyes részein, így a visszavadítási akció elsősorban kísérlet arra, hogy kiderüljön, miként is viselkednek a fogságban, emberi gondoskodással nevelt békák a természetben. Összesen 100 békát engedtek ki, először sátorszerű, hálóval védelmezett területekre, ahol folyamatos megfigyelés alatt tartották őket. A békák 70 százaléka az elengedés utáni 12 héten belül elpusztult, a gombafertőzés következtében.
Ez ugyan igen hatalmas számnak tűnik, ám minden egyes eset elmond valamit a betegségről, annak terjedéséről a szakemberek számára. Az elpusztult békákat begyűjtve azokat megvizsgálták, hogy feltáruljon, miként is támadja meg a szervezetüket a szabadban a kórokozó, hogyan halad a testükben, miután a szabadban táplálkozni kezdenek.
Az életben maradt békákat jórészt teljesen szabadon engedték a 12 hetes időszak végén. A tesztek adatai pedig kulcsfontosságúak a továbbiak szempontjából. Segítenek megérteni, mely élőhelyek alkalmasak a béka fennmaradására, és melyek túl melegek a kórokozó számára. 2025-ben három másik fajt is szabadon engedtek hasonló tenyészprogramok után. Ezek sikere jócskán meghaladta az elvárásokat, a békák hangját rögzítő megfigyelések alapján mindhárom faj túlélte a vadonba helyezést.






































































































































































































