Eltűnik a víz Budapest egyik utolsó mocsarából

Országos jelenség, hogy a tájainkon található víz mennyisége csökkenő tendenciát mutat.

Magyarország vizes élőhelyeinek túlnyomó többsége teljesen eltűnt az elmúlt mintegy 100 évben, és számuk sajnos még napjainkban is csökken. Budapesten már csak maroknyi ilyen terület létezik. A pesti oldal egyik utolsó megmaradt vizes élőhelye a XVII. kerületben található Merzse-mocsár, amely az Ökológiai Kutatóközpont beszámolója szerint mára természetvédelmi területnek számít, és számos védett fajnak jelent otthont.
A Merzse-mocsár területe, más vizes élőhelyeinkhez hasonlóan, jelentősen lecsökkent az utóbbi évtizedekben. Repülőtéri építkezések, mezőgazdasági művelés és vízelvezetési beavatkozások formálták át.
Horányi Júlia ökológiai szakértő és kollégái 2023 óta minden évben felmérik élővilágát, különös figyelmet szentelve a kétéltűek jelenlétének. Az első évben négy faj jelenlétét rögzítették a még meglévő víztestekben: barna varangy (Bufo bufo), barna ásóbéka (Pelobates fuscus), kecskebéka (Pelophylax sp.) és erdei béka (Rana dalmatina) példányait azonosították. Tavasszal ezek a fajok itt végezték szaporodási ciklusukat, a víz még jelen volt, az élőhely működött.
2026 áprilisára viszont gyökeresen megváltozott a mintavételi helyszín képe: a víz eltűnt, a felszínen csak kiszáradt talaj maradt.
Ennek oka, hogy a téli csapadék mennyisége önmagában nem bizonyult elegendőnek, az egymást követő aszályos nyarak hatására a talaj szerkezete megváltozott, vízmegtartó képessége lecsökkent.
A Merzse-mocsár története sajnos nem egyedi, az egész országban hasonló jelenségek figyelhetők meg. Eltűnő vizeinkre nemrég szakértők egy csoportja hívta fel az ország figyelmét, megállapításaikról a 24.hu számolt be. Elmondásuk szerint hazánkban ma átlagosan 1,4–1,7 méterrel van mélyebben a talajvízszint az ideálisnál, és évente 2–3 centiméterrel süllyed. A Homokhátságon és a nyírségi dombvidéken ennél is rosszabb a helyzet.
Magyarországon egykor 21 ezer négyzetkilométernyi vízjárta terület létezett, ahol a víznek volt ideje beszivárogni a talajba, és a felszín alatti vízkészlet részeként elraktározódni.






































































































































































































