Sikerült megfigyelni egy csimpánzháború kezdetét

Egy új tanulmány alapján az ugandai Kibale Nemzeti Park ngogo nevű csimpánzközössége mintegy három év leforgása alatt előbb két részre szakadt, majd az új csoportok tartós konfliktusba kezdtek egymással – számol be az IFLScience. Szakemberek korábban is leírtak csimpánzháborúkat, Aaron Sandel, az Austini Texasi Egyetem munkatársa és kollégái ezúttal a kezdetektől részletesen dokumentálták a jelenséget.

A csapat három évtizednyi viselkedési megfigyelés és hálózatelemzési adathoz fért hozzá. A kutatók szerint a közösség 2015 körül kezdett felbomlani: a korábban egységes csoport tagjai egyre inkább elkülönültek egymástól térben, valamint a szaporodás szempontjából. Ennek lehetséges kiváltó oka több kulcsfontosságú hím egy évvel korábbi pusztulása lehetett.

Így robbant ki a csimpánzháború

Bár a csimpánzoknál előfordul ideiglenes elkülönülés, az eset itt tartóssá vált. 2018-ra két külön csoport alakult ki: a 107 egyedből álló középső és a 83 egyedet számláló nyugati csoport, amit a kutatók rendkívül ritka jelenségnek neveznek.

Meglepő módon a kisebb csoport kezdeményezte a halálos kimenetelű agressziót, először a középső közösség felnőtt egyedeit támadták, majd 2021-re a kölyköket is. A megfigyelt esetek alapján 2018 és 2024 között évente legalább egy kifejlett hímet és két kölyköt öltek meg, de a tényleges szám ennél magasabb is lehet.

Sandel szerint különösen figyelemre méltó, hogy a csimpánzok korábbi csoporttársaikkal végeztek, vagyis az új csoportidentitás felülírja a korábbi együttműködési kapcsolatokat.

Mi állhat a csimpánzháború hátterében?

A jelenséget gyakran hasonlítják emberi konfliktusokhoz, korábban Jane Goodall is „polgárháborúként” írta le egy hasonló esetet Tanzániában. Sandel ugyanakkor óvatosságra int ezzel a megnevezéssel kapcsolatban – igaz, elismeri, hogy a megfigyelt polarizáció és kollektív erőszak tanulságokkal szolgálhat az emberi viselkedés megértéséhez.

A kutatók kiemelik, hogy a csimpánzok közötti konfliktust nem kulturális tényezők – például nyelv, vallás vagy ideológia – okozták. Ez arra utalhat, hogy az emberi konfliktusok mögött is alapvetőbb, kapcsolati dinamikák állhatnak. Ennek felismerése szerintük hozzájárulhat a társadalmi feszültségek csökkentéséhez, különösen az egyének közötti mindennapi megbékélési folyamatokon keresztül.