Halászsasok érkeztek az Alföldre

Vonulásban lévő halászsasok bukkantak fel az Alföldön. A Körös-Maros Nemzeti Park beszámolója szerint ezek ragadozó madarak jellemzően csak a tavaszi és őszi vonulások alkalmával figyelhetők meg országunkban, kisszámban, de ritkán egy-egy átnyaraló példány is előfordul.

A tavaszi vonulás során, március végén és áprilisban a leggyakoribb nálunk, míg az őszi vonulás időszakában augusztus végétől október közepéig számíthatunk jelenlétére. Legtöbbször egyszerre csak 1-2 példány kerül szem elé, de alkalmanként akár 3-4 példány is tartózkodik a halastavakon. Ebben az évben az első példányt március 26-án figyeltük meg és azóta rendszeresen előkerül egy-két madár.

A halászsas (Pandion haliaetus) az Antarktisz kivételével minden kontinensen fészkel, az Európában élő egyedek a telet elsősorban Nyugat- és Közép-Afrikában töltik. A gyűrűzési adatok szerint hazánkon elsősorban a Svédországban, Finnországban, valamint a balti államokban költő példányok vonulnak át.

Ahogyan arra a neve is utal, a halászsas szinte kizárólag hallal táplálkozik. Hegyes, erősen visszahajló karmai és tüskékkel borított ujjai elősegítik a sikamlós zsákmány megragadásában.

Vadászati módszere rendkívül látványos: rövid ideig szitál a víz felett, majd amikor észreveszi a zsákmányt, szinte torpedóként zuhanva veti rá magát, karmaival megragadja, és a levegőbe emelkedik vele.

Érdekes megfigyelni, ahogyan ilyenkor a közelben lévő sirályok, varjak és a különböző ragadozó madarak próbálják elkobozni a halászsastól a zsákmányt. Ő azonban igyekszik távolabb kerülni támadóitól és egy nyugalmasabb helyen, például egy száraz fán, vagy egy gémeskúton elfogyasztani azt. Ha óvatosan közeledünk, akkor az ilyen pihenőhelyeken közelről is megfigyelhetjük ezt a fenséges ragadozó madarat.

A halászsas Magyarországon fokozottan védett állat, természetvédelmi értéke 500 ezer forint. A DDT nevű növényvédőszer használata miatt világállománya az 1960-as évekre erősen visszaesett, a szer betiltása után azonban újra növekedésnek indult.