Ritka, új állatfajt fedeztek fel ausztráliai szurdokokban

Warlpa Thompson, az ausztráliai Mutawintji Nemzeti Park őslakos tulajdonosa, Jodi Rowley, az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa és Thomas Parkin, az Ausztrál Múzeum szakértője a The Conversation felületén mutatja be, miként azonosították Ausztrália egyik legrejtettebb és legritkább hüllőjét új fajként. A Liopholis mutawintji egy apró gyík, amely kizárólag a Mutawintji National Park sziklás szurdokaiban él. A wiimpatja őslakos közösség kungakának, vagyis rejtőzködőnek nevezi.

A fajt egy hosszú távú vizsgálat során írták le. A kutatók genetikai és morfológiai különbségek alapján igazolták, hogy egy, korábban széles körben elterjedtnek vélt állat – a Liopholis whitii – egyik elszigetelt populációjának hitt állat valójában önálló faj.

Mit lehet tudni a Liopholis mutawintjiról?

A kungaka egy ősi leszármazási vonalat képvisel, valószínűleg még egy nedvesebb éghajlatú korszakban alakult ki, majd az ausztrál kontinens kiszáradásával egy apró, védett élőhelyre szorult vissza. Ma egy szűk, párás mikroklímájú szurdokban él, amelyet minden oldalról forró és száraz táj vesz körül.

A populáció helyzete rendkívül aggasztó. A kutatók több mint 25 éve figyelik az állatot, a legfrissebb felmérések során, 2024-ben viszont már csak kevesebb mint 20 egyedre bukkantak. Nemcsak az egyedszám csökken, hanem az élőhely kiterjedése és minősége is romlik.

A legnagyobb veszélyt az elszaporodott, elvadult kecskék jelentik rá, amelyek letapossák és túllegelik a növényzetet, ezzel tönkretéve a gyíkok számára kulcsfontosságú sziklás menedékeket. Emellett a betelepített ragadozók – például macskák és rókák – is fenyegetik a fajt, miközben a klímaváltozás egyre szélsőségesebb hőséget és aszályokat hoz a térségbe.

Miként lehetne megóvni a kungakát?

A kutatók szerint a kungaka megmentéséhez azonnali és összehangolt lépésekre van szükség: az inváziós fajok visszaszorítására, új populációk felkutatására és hosszú távú monitorozásra. A rendkívül alacsony egyedszám miatt még a fogságban történő tenyésztés lehetősége is felmerült.

A wiimpatja közösség számára a faj nem csupán egy állat, hanem kulturális örökség is. Ahogy Warlpa Thompson hangsúlyozza, a kungaka szorosan összekapcsolódik az emberekkel és a tájjal, és megőrzése közös felelősség.

A szakemberek szerint a faj jövője azon múlik, hogy a tudományos kutatás és az őslakos tudás képes-e együttműködve megvédeni ezt a szinte már eltűnőben lévő különleges élőlényt.