Drasztikusan megfogyatkozott egyik őshonos halunk állománya

Egykor tömegesen fordult elő hazánkban, mára viszont drasztikusan megfogyatkozott a réti csík állománya. A Körös-Maros Nemzeti Park beszámolója szerint ez az egész Közép-Európában őshonos halfaj, mocsaras, lápos területeken, lassú vízfolyásokban és iszapos fenekű tavakban fordul elő, ezért a mocsarak lecsapolása és a folyószabályozások drasztikus hatással voltak populációira. A fenti okokból kiindulva a fajt a vizes élőhelyek helyreállításával tudjuk segíteni.

A réti csík (Misgurnus fossilis) egykor fontos böjti tápláléknak számított, és horgászatát, a csíkászatot a XIX. századig a halászat külön ágazataként tartották számon. Hossza 15-35 centiméter, testtömege 80-150 gramm között mozog. Kisméretű szája körül 10 bajusz található, 4 felül és 6 alul, a vízfenéken ezek segítik az érzékelésben. Rovarokat, férgeket és ízeltlábúakat keresgél az iszapban, valamint a vízben lévő növényi törmelékeket is elfogyasztja.

Teste hengeres, kígyószerű, izmos, melyet nyákos és apró pikkelyek borítanak. Hasa sárga, háta barna és oldalán a szemétől a farokúszóig jellegzetes sötétbarna csíkok húzódnak. Éjjel aktív, nappal az iszapban bújik meg. Nagyon szívós és igénytelen hal. A telet az iszapba rejtőzve tölti. Élőhelyének időleges kiszáradását is el tudja viselni, érdekessége, hogy béllégzésre képes, így oxigénhiányos közegben is életben tud maradni.

A réti csík Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.