Mit tegyünk, ha madárfiókára bukkanunk?

Hamarosan megkezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási időszaka, amikor a településeken is gyakran találkozhatunk látszólag egyedül hagyott fiatal példányokkal. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) figyelmeztet: ezek túlnyomó többsége nem árva, és azzal segítünk a legtöbbet, ha nem visszük haza őket.

A kis és közepes testű madárfajoknál általános jelenség, hogy a fiókák még a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket. Ilyenkor a közelben, sűrű aljnövényzetben rejtőzködnek, és hangos csipogással hívják magukhoz a szüleiket, akik rendszeresen etetik őket. Az emberek gyakran ilyen, a földön üldögélő, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak parkokban, kertekben vagy akár utcákon.

A látszat azonban megtévesztő: a szülők szinte mindig a közelben vannak. Ha a fiókát hazavisszük, azzal nem segítünk, hanem ártunk. Az ember nem tudja megtanítani a fiatal madaraknak azokat a viselkedési formákat, amelyek a túlélésükhöz szükségesek, és a nem megfelelő táplálás akár maradandó egészségkárosodást is okozhat.

Mit tegyünk, ha fiókára bukkanunk?

A szakemberek szerint ilyenkor a legegyszerűbb és legjobb megoldás, ha a nyílt területen ülő fiókát óvatosan megfogjuk, és a közelben egy bokor alá vagy sűrű növényzetbe tesszük. A madarak szaglása gyenge, így az emberi érintés nem jelent problémát számukra.

Más a helyzet a vadon talált emlősök kölykeivel, például őzgidákkal, nyúl- vagy mókuskölykökkel, nyestekkel vagy vadmalacokkal. Őket nemcsak hazavinni nem szabad, de még megérinteni sem ajánlott, mivel a jó szaglású szülők az emberi szag miatt elhagyhatják utódaikat.

Ha egy fészek leszakad, vagy a fiókák vihar miatt esnek ki, a legjobb megoldás a szülők segítése: a fiókákat egy vesszőkosárba helyezve, azt egy közeli fa ágai közé rögzíthetjük, így a szülők továbbra is gondoskodni tudnak róluk. A természetben nem minden az, aminek látszik, a magányos fiókák legtöbbször nincsenek egyedül.