Ezek az apró állatok a sivatag túlélőmesterei
A sivatag szélsőséges környezete extrém alkalmazkodást követel, ennek mesterei a kengurupatkányok. Gáspár Kata írása a National Geographic online felületén, a Vadregényes Amerika című sorozatunk legújabb része.
Az Észak-Amerika száraz környezeteiben őshonos kengurupatkányok tipikus éjszakai életet élő állatok. Hogy túléljék a gyakran igen zord sivatagi körülményeket (nyáron extrém forró, télen mínuszok) homokbuckákba beásott odúkba bújnak. Nyáron amikor lemegy a nap és lecsökken a levegő hőmérséklete, megkezdik igen aktív éjszakai életüket.
Megállás nélkül portyáznak az éjszakában, apró magokat gyűjtögetnek. Amit nem fogyasztanak el, azt a pofazacskójukba gyűjtve az odúkba szállítják, ahol a magok jóval több nedvességet tudnak felvenni.
Miként boldogulnak a kengurupatkányok a sivatagban?
A kengurupatkányok a sivatagok igazi túlélőmesterei. Szervezetük tökéletesen alkalmazkodott ahhoz, hogy csökkentsék a szükséges vízmennyiséget és az elveszett vízmennyiséget.
Étrendjük többnyire száraz magvakból áll, folyékony vízre alig van szükségük. A víz helyett a magokból származó zsírokat emésztés útján vízzé alakítják. Minden elfogyasztott gramm magból fél gramm vizet tudnak kivonni – ez körülbelül két magonként egy csepp víz. A veséiknek köszönhetően rendkívül koncentrált a vizeletük, így nagyon kevés víz vész el a vizeletürítéssel.
A kengurupatkányoknak még a mosakodáshoz sincs szükségük vízre, ehelyett a bundájukat nyalogatva tisztítják magukat és a homokban forgolódva vesznek porfürdőt.
Így menekül el a ragadozók elől
A kis szőrgombócok igen apró termetűek, tömegük csupán 35-180 gramm, testhosszuk pedig kb. 10-20 centiméter, amihez egy közel kétszer olyan hosszúságú, szőrpamaccsal végződő farok társul.
Hihetetlen gyorsan mozognak. Hátsó lábaikon ugrálnak, akár 2 méter magasra is képesek elemelkedni, eszméletlen akrobatikus mozdulatokkal. A sivatagban több természetes ellenségük is van, ilyenek a csörgőkígyók, ezeket hihetetlen ügyességgel kerülik el.
A kengurupatkány apró füleihez olyan tökéletes hallás párosul, hogy a kígyó támadó mozdulatának első rezdüléseit is képes meghallani. Hogy menekülőre fogja, hatalmasat ugrik a levegőbe. Az ugrás magasságát még képes tovább növelni, úgy, hogy a hosszú farkincáját ostorszerűen mozgatja. Sőt, ha a kígyó túl közel kerül hozzá, hátsó lábaival a kígyó pofájába rúg, az pedig egy pillanatra elveszíti koncentrációját és az apró kis emlős el tud menekülni.
A Vadregényes Amerika eddig megjelent részei ezen az oldalon érhetők el.
Kanalsgémek költöttek az Alföldön
Egyikük hatalmas utat járt be, mielőtt megérkezett a Körös-Maros Nemzeti Park területére.
Mik ezek a pókhálószerű anyagok a leveleken?
A jelenség az elmúlt időszakban több helyszínen is tömegessé vált, a hálóban sokszor lárvákat is látni.
Mik ezek a hatalmas darazsak a kertekben?
A tőrösdarazsak jellemzően nagy termetű, de az emberre és a házi kedvencekre nézve teljesen veszélytelen rovarok, amelyek kifejezetten hasznosak a környezet számára.
Az aszály miatt csökken a poszméhek szaporodási sikere
Egyes poszméheknél a száraz években kolóniáik alig fejlődnek, és szinte egyáltalán nem nevelnek új királynőket, ami a populációk összeomlásához vezethet.
Találékony madár lakja kavicszátonyainkat
Az itthon márciustól megfigyelhető kis lile nagyobb folyóknál fészkel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
