Békáktól kölcsönzi mérgét ez a kis kígyó

Számos élőlény képes más élőlények mérgét a testében elraktározni, ilyenek például a királylepkék, amelyek növényi toxinokat halmoznak, vagy a nyílméregbékák, amelyek rovartáplálékukból veszik magukhoz. Szintén az ilyen kölcsönmérget használó állatok közé tartozik a délkelet-ázsiai siklóféle, a foltoshasú sikló (Rhabdophis subminiatus), amely varangyokat fogyasztva tölti fel méregraktárait.

E békamérget a kígyócska védekezéséhez használja De vajon tudja-e követni a sikló, hogy meddig tart a felvett méreg és mikor kell azt pótolnia a későbbi sikeres vadászat vagy védekezés érdekében? Egy új kutatásból úgy tűnik, fogalma sincs.

Nemrégiben az Ethology folyóiratban számoltak be arról a kutatásról, amelyben felmérték, vajon honnan is tudja a sikló, mikor kell ismét varangyot ennie. A kígyócska az elfogyasztott békák toxinjait emésztés közben leválasztja a belében, majd a vegyület a tarkójánál található mirigyekbe vándorol. (A mérgeskígyók méregmirigyei a fejben, szem mögött, halántékuk közelében vannak, a foltoshasú siklónál a kölcsönméreg-mirigyek viszont a nyak hátulján.)

Ezt követően a kígyók bátran nekitámadnak bárminek, ami veszélyt jelent rájuk nézve. A védekezéshez használt méreganyag megvakítja a támadót, illetve egészen kis mennyiségtől is leállhat a ragadozó szíve.

Egy közeli rokon faj, a Rhabdophis tigrinus esetében korábban azt látták, hogy az állat üres mirigyekkel inkább menekülőre fogja, és gyakrabban támad vissza a támadójára, ha teli vannak a mirigyei. A kutatók ebből kiindulva álltak neki a vizsgálatoknak.

23 kígyót vizsgáltak, ezeket laborkörülmények közt tartották és etették a kutatók. A kígyókkal a kísérlet előtt az általuk egyébként fogyasztott varangyokat etették, majd megvizsgálták a viselkedésüket. A kutatók leszorították a kígyókat (lásd a videóban), ezzel imitálva a mongúz támadását és megfigyelték, miként reagál. Eztán, egy hónap elteltével minden kígyó méregtartalékát kiürítették (kézzel kinyomkodták a tarkótáji mirigyeiket), majd megismételték a viselkedés vizsgálatokat.

E vizsgálatok azt mutatták, hogy a foltoshasú siklóknak semmiféle információjuk nem lehet arról, hogy van-e a védekezéshez használt méregből még a mirigyeikben, vagy üresek azok. Nem világos, hogy mi lehet ennek az oka, de talán a természetben ezek a siklók rendszeresen fogyasztanak mérget adó varangyokat, és így fel se merülhet annak az esélye, hogy épp üresek volnának a méregtartó mirigyeik. Minden egyes siklónak 12-17 pár tarkótáji mirigye van, ezért annak elég kicsi az esélye, hogy ez mind kiürülhessen természetes körülmények közt.

Egyébként ez amiatt is érdekes, mert egy közeli rokon siklófaj (R. tigrinus) viszont üres mirigyekkel inkább menekülőre fogja, de gyakrabban támad vissza a támadójára, ha teli vannak a mirigyei.