Amikor megszólal a lombkorona: így terjed a veszély híre az esőerdőben

Ettore Camerlenghi, a Deakin Egyetem viselkedésökológusa, illetve Ari Martínez, a Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) ökológiai és evolúciós biológusa a The Conversation felületén mutatja be, miként válik az esőerdő lombkoronája egyfajta élő információs hálózattá. A rendszerben az állatok pillanatok alatt osztják meg egymással a veszély hírét.

A páros részvételével készült új tanulmány kimutatta, hogy ha egy állat ragadozót észlel, riasztó hangot ad ki, amelyet más fajok is átvehetnek és továbbadhatnak. Ilyenkor rövid időre különböző fajok kapcsolódnak össze egy közös kommunikációs hálózatba, és az erdő egy része elcsendesedik.

Így működik az esőerdő internete

A perui Amazóniában végzett kísérletek során idomított ragadozómadarakkal váltottak ki riasztó jelzéseket, majd ezek visszajátszásával figyelték meg az erdei közösség reakcióit. Kiderült, hogy leginkább a kis testű (100 gramm alatti) madarak adják tovább a figyelmeztetéseket, de más fajok – például majmok – is bekapcsolódhatnak a jelzésláncba. Különösen két lombkoronában élő madárfaj bizonyult aktív hírterjesztőnek.

Még ha a riasztó hangok nem is terjednek tovább, akkor is jelentősen átalakítják az erdő hangképét. A lombkoronában élő kisebb madarak szinte teljesen elhallgatnak, miközben az alsóbb szinteken élő állatok gyakran továbbra is hallatják hangjukat.

A kutatók szerint a lombkorona nemcsak az esőerdők egyik legkevésbé feltárt, biodiverzitásban gazdag rétege, hanem egyben egyfajta információs autópálya is, amelyben az állatok folyamatosan figyelik egymást. Ez a föld felett működő rendszer új nézőpontot ad az úgynevezett erdő internetének fogalmához: nemcsak a növények, hanem az állatok is gyors és összetett kommunikációs hálózatokat alkotnak.