Ez a sérült madár dacol a természet törvényeivel

A Bruce nevű keát maradandó sérülése sem akadályozza a sikerben, még saját „bajvívó” stílust is feltalált.

Egy új tanulmányban egy súlyos sérüléssel élő hegyi kea különös esetét mutatják be – írja az IFLScience. A szakértők szerint a fél csőrrel élő új-zélandi papagáj, Bruce, rácáfol a fogyatékossággal élő állatok korlátairól alkotott elképzelésekre. A példány maradandó sebesülése ellenére fajtársai körében a ranglétra tetejére emelkedett, méghozzá egy, saját maga által feltalált harcmodorral.
A kea egy rendkívül intelligens, kíváncsi faj – amely egyébként az ember által behurcolt ragadozók miatt mára veszélyeztetetté vált. Bruce a Willowbank Wildlife Reserve nevű védett terület lakója, ahol a vizsgálat megkezdésekor már 12 éve élt. Bár a példány úgy került be, hogy hiányzott a felső csőre, idővel domináns hímmé vált.
A kutatók négy hét alatt 227 konfliktust figyeltek meg egy 12 egyedből álló csoportban. Bruce mind a 36 összecsapását megnyerte, és az első helyen végzett a rangsorban. Ráadásul nála mérték a legalacsonyabb stresszhormonszintet, míg az alárendelt egyedeknél – például Taznál és Johnnynál – a legmagasabbat.
Így képes Bruce a keák ura lenni
Sikerének kulcsa egy különleges, lovagi tornára emlékeztető harcstílus. Bruce alsó csőrét előretolva támad, gyakran futással vagy ugrással kombinálva a mozdulatot. Míg a többi kea főként a nyakat célozza, ő a test több pontját – hátat, fejet, szárnyakat, lábakat – is eléri, és így az esetek 73 százalékában kiszorítja ellenfelét.
„Bruce sikere abból fakad, hogy társai nem tudják kivédeni és lemásolni ezt a sokoldalú mozgást” – mondta Alexander Grabham, a Canterburyi Egyetem munkatársa és a csapat tagja. A példány dominanciája a társas viselkedésben is megmutatkozik: ő az egyetlen, akit több, vele nem párban lévő madár is tisztogat, ami a kutatók szerint hozzájárulhat alacsony stresszszintjéhez. Emellett elsőként jut hozzá a táplálékhoz, és evés közben soha nem hívják ki.
A vizsgálat alapján Bruce az első ismert példa arra, hogy egy fogyatékkal élő állat külső segítség nélkül, pusztán viselkedési innovációval képes alfa státuszt fenntartani. „Még egy súlyos sérülés sem jelenti azt, hogy egy állat ne lehetne sikeres” – hangsúlyozta Grabham.





































































































































































































