A trópusi madaraknak néha ősszel tavaszodik

A mérsékelt égöv madarairól jól tudjuk, hogy a tavasz jelenti a szaporodás időszakát, hisz ilyenkor található a legtöbb táplálék, amely a fiókák neveléséhez szükséges. A trópusokon nincs efféle évszakos jelleg, ott a csapadék határozza meg, mikor zöldell ki a táj, vagy mikor alakul ki táplálékbőség. A trópusi madarak szaporodásáról azonban elég keveset tudunk, de annyi ismert volt, hogy akár egy hónappal is eltolhatják a szaporodásukat, a körülmények hatására.

Egy nemrégiben a Global Change Biology folyóiratban közzé tett kutatásban arra jutottak, hogy jóval több idővel, mintegy fél évvel is eltolódhat a fészekrakás ideje. Ez a hegyvidéki madarak egyes csoportjaira jellemző, és a kutatók szerint az átalakuló klíma hatásához lehet kötni. A Floridai Természettudományi Múzeum arról számolt be, hogy eddig egészen félreismertük a trópusi madarak szaporodását.

A trópusok madarai számára is akkor optimális az idő a fészekrakásra, amikor megfelelő mennyiségű a táplálék. A costa ricai rovarevőknek, amint azt 20 év vizsgálataiból tudjuk, a március és június közti időszak jelenti ezt. Magyarul, ugyanaz a tavaszi szaporodási szezonjuk, mint az északabbi mérsékelt öv madarainak. A kutatást vezető Felicity Newell számára azonban nem volt elég ennyi, mivel alig talált olyan adatokat, amelyekből más régiókra, kiterjedt területekre és tágabb ökoszisztémákra is lehetett volna következtetni, maga fogott hozzá a vizsgálatokhoz. A kutató a madarak életmódjával kapcsolatos munkához egy szervezetet is alapított.

Peru köderdős régiójában helyi lakosokat vont be munkatársaival a megfigyelésbe. A szakemberek és a helyszínen élők öt éven át jegyezték fel a madarak viselkedését, fészkelési szokásait. Ez persze egyszerűnek hangzik, azonban hegyi terepen, csapadékos erdőkben a napi közlekedés is kihívás volt. A kutatók más madarászokhoz hasonlóan kifeszített madárhálókkal fogták be a madarakat, majd megvizsgálva szabadon is engedték őket.

A vizsgálatok során felmérték azokat a testi jeleket, amelyek arra utaltak, hogy az adott madár épp a szaporodási időszakát élte. Olyanokra gondoljunk, mint a tojók esetében a hasi tollazat megritkulása a költés miatt.

Az öt év során 8000 madarat vizsgáltak meg, 4000 esetben dokumentáltak költésre utaló jeleket, 318 fészket találtak, és közel 48 ezer rovart gyűjtöttek be (lásd a videóban, feljebb). Az összegyűjtött adatok, valamit a környezeti tényezők adatainak elemzése után derült ki, hogy micsoda csavar van a fészekrakás idejében. Nemcsak egyes fajokon belül, hanem egész fajközösségekben tapasztaltak változékonyságot, volt hogy egy egész közösség váltott át más időszakra, a korábbitól több hónapos eltéréssel!

Míg a mérsékelt övi madarak esetében 3-5 nap eltérés van a fészekrakásban az egyes évek közt, itt azonban hatalmas változékonyságra bukkantak. A kutatók most három csoportra osztották a madarakat: nektárfogyasztók, gyümölcsevők és rovarevők. Az első két csoport Peruban is követte a costa ricai példát. A kolibrik a száraz évszak elején fészkeltek, amikor a virágok tömegesen nyíltak. A gyümölcsöt fogyasztó fajok az esős évszakban, mivel ilyenkor termett a számukra fontos élelem.

A rovarevők számára a costa ricai felmérésben korábban a száraz évszak vége bizonyult a fő fészkelési időnek, amikor az esők elkezdtek visszatérni, és a növényzet megújulva lehetőséget adott a rovarvilágnak is. Az eltérések itt átlag 2 hetesek voltak, a leghosszabb ismert is csak egy hónapos. A perui helyszíneken egyik terület rovarevői mondjuk májusban fészkeltek, ám az onnan alig 60 kilométerre lévő területen október volt a fészekrakás ideje – amint kiderült, a rovarok létszámától függően.

7 fotó

A mérések szerint a döntő szám négyzetméterenként 43 milligrammnyi rovar-biomassza volt. Ez nagyon kis számnak tűnik, és bár valóban nem sok, a madarak számára annyit jelentett, hogy ennél kevesebb rovar jelenléte esetében már nem érte meg költeni, mert nem tudták volna ellátni a fiókákat. A madarak tehát az alapján döntötték el, hogy belevágnak-e a családalapításba, hogy volt-e elegendő rovar. Ha volt, akkor a száraz évszakban fészkeltek, ám ha nem volt, akkor az egész rovarevő közösség átállt az esős évszakra.

A rovarlétszám viszont az esőtől függött. Nem arról volt szó, hogy minél több eső volt, annál több lett a rovar is. Sőt! Itt is egy bizonyos mennyiségű eső volt ideális ahhoz, hogy elegendő rovar fejlődhessen. A túl száraz és a túl esős idő pont ugyanúgy csökkentette a létszámukat. Ez az eredmény pedig azt is jelenti, hogy mind a rovarok, mind pedig a madarak erősen függenek a klímaviszonyoktól, amelyek jelenleg épp globális változáson esnek át.

A hosszú távú állományfelmérések már most is mutatják a trópusi madarak létszámcsökkenését, különösen a rovarevőkét. Emellett az Andok hegyeinek erdőirtásai is kockázatot jelentenek fajok sokasága számára.