Két éve kiszáradva áll a Kő-hegyi-tó
A Szentendre és Pomáz között található terület nemrég még számos védett kétéltűnek jelentett élőhelyet.
Már két éve nincs víz a Kő-hegyi-tóban, pedig korábban még páratlan élővilágnak adott otthont – írja az Ökológiai Kutatóközpont. A sekély tó eddig időszakos vizes élőhelyet kínált számos védett fajnak, 2024 óta azonban teljesen szárazon áll.
A Kő-hegy Szentendre és Pomáz között emelkedik, és népszerű kiránduló helynek számít. Területét 2023 óra vizsgálja az Ökológiai Kutatóközpont két munkatársa, Andrew Hamer és Horányi Júlia. Elmondásuk szerint az élőhely akkor még sokezer lárvának és ebihalnak nyújtott otthont, olyan soknak, hogy gyakran le kellett rövidíteniük a mintavételezést, hogy ne zavarják az élőlényeket.
A helyi faunának olyan védett állatok is a tagjai voltak, mint a vöröshasú unka (Bombina bomina), barna varangy (Bufo bufo), zöld levelibéka (Hyla arborea), pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), ásóbéka (Pelobates fuscus), erdei béka (Rana dalmatina) és kecskebéka (Pelophylax sp.). Idén a tó azonban nem töltődött fel. A meder teljesen kiszáradt, a talaj nem volt képes megtartani a csapadékot.
Az egykor ideális, időszakos élőhely ezért eltűnőben van, és vele együtt azok a fajok is, amelyek számára ez a rövid ideig tartó vízfelület jelentette a túlélést.
A Kő-hegyi-tó esete nem egyedi, Magyarországon szinte mindenhol hasonló tendenciák figyelhetők meg. Az Ökológiai Kutatóközpont nemrég arról számolt be, hogy Budapest egyik utolsó megmaradt mocsarát is a teljes kiszáradás fenyegeti.
A vízek eltűnéséért az aszály okolható, amelyért azonban nem csak a túl kevés csapadék felel. Legalább akkora problémát jelent az is, hogy a csapadék formájában lehulló vizet nem tudjuk megtartani. Hazánkban ma átlagosan 1,4–1,7 méterrel van mélyebben a talajvízszint az ideálisnál, és évente 2–3 centiméterrel süllyed. A Homokhátságon és a nyírségi dombvidéken ennél is rosszabb a helyzet.
Magyarországon egykor 21 ezer négyzetkilométernyi vízjárta terület létezett, ahol a víznek volt ideje beszivárogni a talajba, és a felszín alatti vízkészlet részeként elraktározódni.
Vadméhek milliói élnek ebben a temetőben
Egy talajban fészkelő méhfaj 5,5 millió egyede tekinti otthonának a 19. század végén létesített temetőt.
Rejtélyes, tátogó viselkedést figyeltek meg bálnáknál
A hosszúszárnyú bálnákra jellemző viselkedés nem kötődik a táplálkozáshoz, funkciója egyelőre tisztázatlan.
Látványos csatákat vívnak a barna rétihéják
A levegőben összeverekedő ragadozó madarak akár a földre zuhanva is folytatják a harcot.
Fiókanevelés és civakodás: fotókon a hollók és varjak világa
Greening Isaac Csaba természetfotós a Duna partján dokumentálta a madarak mindennapjait.
Tanulni és emlékezni is képesek lehetnek a madárpókok
Élőhelyi megfigyelések alapján úgy tűnik, a madárpókok képesek tapasztalataikra, emlékezetükre hagyatkozni a térbeli tájékozódásuk során, és ennek megfelelően hatékonyabban találnak rá zsákmányaikra, vagy vissza a búvóhelyükre.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
