Madárkincset óvhatunk meg a magyar erdők védelmével

A csendes, zárt erdők mélyén barangolva – hatalmas szerencsével ugyan, ám – életre szóló élményt biztosítva egy félénk, elegáns, sötét tollazatú madárritkaságot láthat az ember. A fekete gólya rejtett életmódjával és különleges élőhelyigényével a hazai madárvilág egyik legérdekesebb faja.

A gyakori fehér gólyával szemben a fekete gólya a zavartalan, összefüggő erdők lakója, ezért jóval ritkább is – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán. Állománya ugyanakkor növekvőben van, ami összefügg az ismert fészkek védelmével és a zavartalanság biztosításával. A faj fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú a természetközelibb erdőgazdálkodás, valamint az erdészeti tevékenység korlátozása a fészkek közelében.

Hol találkozhatunk fekete gólyával?

A fekete gólya Eurázsiában és Afrikában költ, a telet pedig Afrikában tölti. Vonuláskor nagy csapatokban figyelhető meg, amint a Boszporusz felett hagyja el Európát. A fiókák egy részét színes gyűrűkkel jelölik, ami segíti a faj kutatását és védelmét.

Hazánkban elsősorban ártéri erdőkben, de idős bükkösökben és más zavartalan erdőkben is előfordul. Fészkét öreg fák magas ágain építi, ahol a megközelítéshez szabad „berepülő folyosóra” van szüksége.

Bár érzékeny a zavarásra, gyakran mégis erdészeti utak közelében költ. Nagy gallyfészkébe 3–5 tojást rak, évente egyszer költ, a fiókák pedig mintegy két hónapig maradnak a fészekben.

Táplálékát változatos élőlények alkotják: halak, kétéltűek, hüllők, kisemlősök és rovarok. Vadászni leggyakrabban erdei patakok mentén, holtágakban, elöntésekben vagy nedves réteken látni. A fekete gólya így nemcsak különleges megjelenésével, hanem rejtett, vízhez és erdőhöz kötött életmódjával is kiemelkedik hazai madaraink közül.