Különleges felfedezés Arizonában: ez a világ első tisztogatóhangyája

Arizona délnyugati, sivatagos területén egy maggyűjtő hangyafaj egyedei széttárt rágókkal gyülekeznek egy másik, apró termetű hangyafaj fészekbejáratainál. Azonban az ott lakó apróságok nem félnek, sőt! Felmásznak a náluk sokkalta nagyobb maggyűjtők testére, s alaposan végigtisztogatják azokat. Pontosan úgy viselkednek, ahogy a tengerekből jól ismert tisztogatóhalak, amelyek nagyobb termetű halak testét, száját vizsgálják végig sértetlenül, megszabadítva azokat a parazitáktól, vagy az elhalt bőrtől.

Hangyák esetében azonban soha eddig nem figyeltek meg hasonlót! A Smithsonian Intézet szakembere, Mark Moffett hangyakutató, National Geographic felfedező azonban felfigyelt a hangyák szokatlan viselkedésére és dokumentálta is azt. A kutatásról az Ecology and Evolution folyóiratban számolt be a szakember nemrégiben.

Moffett az arizonai Portal településen lévő kutatóintézeti szálláshelye mögött, reggeli kávézás közben leste a fészkükből előbújó maggyűjtő hangyákat, amikor fura viselkedésre lett figyelmes. Egyes hangyák, mintha csak lefagytak volna, megálltak a talajon, lábaikat kinyújtva, megemelték a testüket. A kutató közelebb lépett ezekhez, és akkor vette észre, hogy azok testén egy másik hangyafaj aprócska dolgozói serénykednek.

Az egészen apró tisztogatóhangya egy Dorymyrmex-faj (amely eddig nem volt ismert a tudomány előtt és még kapott hivatalos nevet), a nála kb. 2,5-szer nagyobb maggyűjtő pedig a Pogonomyrmex barbatus faj volt. A maggyűjtők még azt is megengedték a tisztogatóknak, hogy a széttárt rágóik közét is letakarítsák! A kutató a következő napok során mintegy 90 alkalommal figyelt meg ugyanilyen interakciót a két hangyafaj egyedei közt.

Az egyes esetek legtöbbször 10-15 másodpercesek voltak (de volt 5 perces is), és a nagy termetű maggyűjtők eközben sose támadtak az apró tisztogatóhangyákra. Akkor sem, amikor a Dorymyrmex a nagyobb rokona száját, egyébként veszélyes rágóit módszeresen nyalogatta és csipkedte. Az eseményekre hajnalban és kora reggel került sor – 9 óra felé a nappali forróság elől a hangyák visszahúzódtak föld alatti járataikba.

Az apró tisztogatóhangyákat kizárólag az élő maggyűjtők érdekelték, amikor a kutató elpusztult egyedet rakott a megfelelő helyre, tudomást se vettek róla. Amikor a maggyűjtő elegendőnek érezte a tisztogatást, egy heves mozdulattal lerázta testéről az aprócska hangyát, majd ment tovább a dolgára.

A tisztogatás haszna az apró Dorymyrmex számára a maggyűjtő testére tapadt ehető dolgokat jelentheti, akár magtörmeléket, a magokból származó olajokat vagy más szerves anyagot. De az nem világos, hogy miért csupán az élő maggyűjtőket tisztogatták az apróbb faj tagjai. A maggyűjtők egyébként egymást is szokták tisztogatni – lehet azonban, hogy az apróbb faj olyan testrészeket is elérhet, amelyeket ők maguk már nem.

Moffett úgy véli, további megfigyelésekkel és vizsgálatokkal ki lehetne deríteni, hogy mik is a pontos előnyök a két faj számára. Például a maggyűjtők testfelszínén található mikrobaközösség vizsgálatával meg lehetne tudni, ha az apró tisztogatóhangyák tevékenysége javít annak összetételén, vagy épp csökkenti-e a lehetséges kórokozók számát. Egy máshol élő Dorymyrmex-fajról például ismert, hogy testfelszínén gomba- és baktériumellenes anyagokat választ ki. Lehet, hogy ezzel segíti, néhány finom falatért cserébe a maggyűjtőket az arizonai faj is?