Fiókanevelés és civakodás: fotókon a hollók és varjak világa

Greening Isaac Csaba természetfotós a Duna partján dokumentálta a madarak mindennapjait.

Greening Isaac Csaba télen az erdei fülesbaglyok mozgalmas életét dokumentálta. A természetfotós az elmúlt hetekben kajakkal járja ugyanazt a dunai partszakaszt: eredetileg a dolmányos varjak jelenlétét szerette volna megfigyelni, ám idővel a hollók is a történet részévé váltak. A két intelligens madárfaj mindennapjai lassan összefonódtak előtte – veszekedések, táplálékszerzés, óvatos közeledések és a fiókanevelés pillanatai rajzolódtak ki a vízről szemlélve.
A természetfotós szerint a bizalom fokozatosan épült ki közte és a madarak között. A Duna-parton felfedezett hollófészekhez kizárólag kajakkal közelített, így kevésbé zavarta az állatokat. Ezalatt a hollópár négy fiókát nevelt fel, a fiatal madarak fejlődését pedig folyamatosan követhette. Volt olyan pillanat is, amikor az egyik fiatal holló már egészen közel merészkedett hozzá, szinte kíváncsian szemlélve az embert a vízen.
Mit érdemes tudni a hollókról és varjakról?
A holló Európa legnagyobb varjúféléje, egyben az egyik legintelligensebb madárfaj. Magyarországon állománya a múlt század elején erősen megfogyatkozott, mára azonban stabilizálódott, sőt növekedésnek indult – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) oldalán. Korábban főként hegyvidéki erdőkben fordult elő, ma már az alföldi területeken is egyre gyakrabban találkozni vele.
Fészkét általában magas, nehezen megközelíthető helyekre – nagy fák ágai közé, sziklapárkányokra vagy akár nagyfeszültségű oszlopokra – építi. A költőhely kiválasztásában rendkívül óvatos, a fiókanevelés pedig hosszú családi együttlétet jelent: a fiatalok ugyan öt-hat hetesen már röpképesek, de még sokáig a szülők mellett maradnak. Tápláléka igen változatos, a dögöktől a kisebb gerinceseken át a rovarokig sok mindent elfogyaszt.





A dolmányos varjú ezzel szemben sokkal közelebb került az ember világához. Hazánkban gyakori fészkelő, amely a mezőgazdasági területeken és a városokban egyaránt sikeresen alkalmazkodott az ember által átalakított környezethez – írja az MME. Állománya különösen a településeken növekszik, ahol nagyobb biztonságban érzi magát.
Gallyfészkét magas fákra építi, belsejét sárral tapasztja ki és puhább anyagokkal béleli. A tojó 4–6 tojást rak, miközben a hím őrzi a területet és eteti párját. A fiókák már körülbelül egy hónapos korukban elhagyják a fészket, de még hosszú ideig együtt maradnak a családdal.
Táplálkozása szintén rendkívül sokoldalú: rovarokat, puhatestűeket, kisebb gerinceseket, dögöt és magvakat is fogyaszt. Intelligenciája és alkalmazkodóképessége miatt sokan csodálják, mások viszont kevésbé kedvelik, mivel gyakran fosztja ki kisebb madarak fészkeit, vagy éppen a városi szemetesek körül kutat táplálék után.







































































































































































































