Vadméhek milliói élnek ebben a temetőben

2022-ben egy szép tavaszi reggelen Rachel Fordyce merő spórolásból egy ingyenes parkolóban hagyta autóját munkába menet, és az útja a parkolótól a Cornell Egyetemig egy temetőn vezetett át. A rovarlabor technikusa kis idővel később már egy befőttes üvegben cipelt vadméhekkel lépett be a munkahelyére.

A méheket megmutatta a főnökének, Bryan Danforth rovarász professzornak: „Teli van velük a temető”. Az állatok egy bányászméh-fajba tartoztak: az Andrena regularis magányosan, a talajban fészkelő vadméh, amely igen fontos beporzó is.

A bányászméhek rendkívül szelíd vadméhek, egészen picike, pár milliméteres fajoktól kezdve a poszméh nagyságú, 1,5-2 centis állatkákig terjed a nagyságuk. Óceánia és Dél-Amerika kivételével az egész bolygón megtalálhatók, nevüket pedig arról kapták, hogy a talajba ássák utódaik számára a kis fészeküregeiket. Mindegyik magányos méh, akkor is, ha egyébként ugyanabból a fajból számtalan egyed fészkel egymáshoz közel – ez azt jelenti, hogy nincs királynő, nincs hierarchia.

A föld alatti fészkeiket miniatűr „vakondtúrás” jellegű halmocskákról ismerhetjük fel, ezt így tavasszal igen gyakran láthatjuk gyakorlatilag bárhol. Hazánkban több mint 140 fajuk él. A nőstények hátulsó lábain pollentartó szőrök láthatók (gyakran már pollennel teli) láthatóak. Fontos azt is tudni, hogy sok fajuk csak egy növényfaj, vagy kisebb növénycsoport beporzója, vagyis e méhek jórészt specialisták.

Ez a kis üveg a méhekkel hamarosan egy fontos felfedezéshez vezetett: itt él a világon az egyik legnagyobb és legrégebben ismert vadméh-népesség. A kutatók mintegy 5,5 millióra becsülték a temető 6523 négyzetméternyi méh-lakótelepének lakosságát. Ez több mint háromszor annyi, mint Manhattan (emberi) lakosainak száma.

„Biztos vagyok benne, hogy vannak még a világon ennél nagyobb méh-lakótelepek is, amelyeket még nem fedeztünk fel, de a szakirodalomból ismertek közt ez az egyik legnagyobb” – mondta el a kutatást vezető Steve Hoge. A szakemberek az Apidology folyóiratban tették közzé felfedezésüket. A temetőben már nem sokkal az alapítása után, 1900 körül is látták ezeket a méheket.

A kutatók a helyszínen szisztematikus rovargyűjtéseket végeztek, ennek során messze a legnagyobb mennyiségű az említett Andrena-faj volt. Azonban rajta kívül jó néhány olyan rovart – részint darázsméheket (Nomada), részint fejeslegyeket (Myopa) és hólyaghúzó bogarakat (Lytta) – is gyűjtöttek, amelyek mind a méhek parazitái. A tömeges bányászméh-kolónia számára egy 600 méterre lévő egyetemi almáskert jelentette a kincstárat. Jól ismert e fajról, hogy az alma és az áfonya igen fontos beporzói.

Az egyetemi almáskertben a leggyakoribb, legnagyobb létszámú beporzónak is e faj bizonyult – annak ellenére, hogy háziméheket is tartottak egyébként a gyümölcsösben.

Ez a hatalmas vadméh-kolónia részint pont az almáskertnek köszönhetően jöhetett létre, hisz így mindig van bőven az utódgeneráció ellátására gyűjthető pollen és nektár. E bányászméh-faj kimondottan az almavirágzáshoz hangoltan bújik ki a téli időszak után a föld alatti fészkeiből. A temető területén háborítatlanul élhetnek, nincs vegyszerezés se, ami csökkentené a létszámukat, ráadásul a talaj is homokos, laza szerkezetű, vagyis optimális számukra.

Könnyen lehet, hogy számos más hasonló hely is rendelkezhet efféle vadméh-lakóteleppel, csak épp senki se vette észre. A kutatók hangsúlyozták, hogy ezeket a hatalmas vadméh-telepeket meg kell óvni. A temetőkről egyre többször derül ki, hogy csodálatos élőhelyek, biodiverzitási forrópontok, vagyis számtalan állat- és növényfaj számára nyújtanak élőhelyet, ezt hazai kutatók is vizsgálták már.