Az eltűnés fenyegeti hazánk csodálatos lepkéjét

A kis apollólepke igényei nagyon speciálisak, ezért a környezeti változások érzékenyen érintik.

A kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) a pillangófélék családjába tartozó, impozáns megjelenésű, nagy termetű lepke. Szárnya krétafehér, melyet fekete foltok díszítenek, és a szárnyszélei gyakran áttetszőek. A hímek potrohát dús szőrzet fedi, a nőstényeké csupasz.
Hazánkban elsősorban domb- és hegyvidéken fordul elő, az Alföldön ritka. Élőhelyei az üde lomboserdők, liget- és láperdők. Életmódja szorosan kötődik a keltikefajokhoz (Corydalis spp.), különösen az odvas keltikéhez. A nőstények ugyanis e növények elszáradt részeihez közel rakják le petéiket. A kikelő hernyóknak rendkívül gyorsan kell fejlődniük, mivel tápnövényük rövid életű. A kifejlett imágók április elejétől június végéig repülnek.
A faj fennmaradásához speciális, mozaikos élőhelyekre van szükség: elengedhetetlen a hűvös mikroklíma, a hernyók számára a keltike, a repülési időszakban pedig a nektárnövényekben gazdag, nyílt gyepek jelenléte. A nektárforrások hiánya vagy a rétek beerdősülése könnyen helyi kihaláshoz vezethet.
A kis apollólepke védelme érdekében kulcsfontosságú a már meglévő, változatos élőhelyek fenntartása és azok összekötése. Mivel ezek a területek többségükben kezeléssel tarthatók fenn, a faj jövője a tudatos természetvédelmi munka sikerétől függ.
A kis apollólepke Natura 2000-es jelölőfaj, Magyarországon 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.







































































































































































































