A levágott virágszárak életeket menthetnek a kertben

Nagyon fontos, hogy a kertünkben tavasztól őszig legyenek virágzó, a vadméhek számára nektárt és pollent adó növények, ám ez önmagában nem elegendő: a méhek számára fészkelőhelyet is kell biztosítani. Bár ma már sokan tartanak valamiféle méhgarázst, ez is csak egy bizonyos csoport számára nyújt otthont.

Vannak földben, talajban fészkelő méhek, számukra a bolygatásmentes, laza (homokos) talaj lehet a legfontosabb. Vannak olyan méhek is, amelyek elszáradt, elnyílt növények szárában helyezik el ivadékaikat – egy új kutatás azt vizsgálta, vajon mi módon tudjuk e fajokat a legjobban segíteni a kertünkben.

Sokan tartunk évelő növényeket, virágokat a kertünkben, ezek megbízhatóan díszlenek minden nyáron, télre azonban kóróvá válnak. A poroszos rendmánián nevelkedett kertész ezeket mihamarább tőben levágja – azonban lehet kompromisszumos megoldást találni, ami a méheknek is hasznos.

A kutatók rengeteg virágszárat vizsgáltak meg azok levirágzását követő különböző időszakokban, s feljegyezték, mikor találtak bennük vadméh bölcsőket. E vizsgálataik alapján állították elő azt a javaslatot, amellyel a kertészek a vadméhek számára ideális helyet biztosíthatnak.

10 fotó

A kis termetű méheket sokszor észre se vesszük, pedig sokan tüsténkednek közülük a virágainkon. Ide tartoznak az egészen kicsike, néha csak hangya méretű ácsméhek (Ceratina), az álarcosméhek (Hylaeus), illetve a kisebb termetű művészméhek (egyes Megachile, ill. Hoplitis-fajok). Ezek a picuri méhecskék előszeretettel használnak üreges szárú növényeket fészkeikhez, így akár a háztetőre vagy a méhgarázsba helyezett nádszálak közt is találhatnak elég kis üregűt, de a bodza puha bélű, kirágható szára, vagy a tanulmányban is említett évelő virágok szára is ideális számukra.

A vizsgálatot ugyan Észak-Amerikában végezték, de számtalan üregben fészkelő méhfaj él világszerte – nálunk is, – így a tanácsokat mi is megfogadhatjuk. A kutatók a vizsgálataik alapján a következő eljárást javasolják, amivel ezeket a vadméheket lakáshoz segíthetjük:

1. A nyáron virágzó évelőt (pl. kúpvirág, kasvirág, cickafark, őszirózsa, ökörfarkkóró, zsálya, iringó, kígyószisz, vadmurok) stb.) virágzás után NE nyírjuk tövig.
2. A csúnya hervadt, száradt virágmaradványokat (fejeket) levágva a csupasz szárak sokkal kevésbé zavarják a kert látványát. E szárakat hagyjuk meg 20-50 centi magasságig! A virágfejek levágásával sok méh számára megnyitjuk a szárat, így hozzá fognak férni azok belsejéhez és lerakhatják bele petéiket.
3. Ezek a szárak nem elsősorban a virágzás évében jelentenek lakást, hanem csak a rá következőben. Épp ezért tél végén se nyírjuk le őket – ekkor válnak majd igazán fontossá csak! A vizsgálatok azt mutatták, hogy akkor válnak lakhatóvá e szárak, ha teljesen kiszáradtak már.
4. A tavaszi-nyár eleji méhaktivitás során a második éves szárakba beköltözhetnek a vadméhek, ahol azután az ivadékok a következő tavaszig fejlődnek. A mérések szerint tavasz végére a szárak 70 százaléka már lakott volt!
5. A szárakból a második telet követően fognak kirepülni a frissen kikelt vadméhek, eztán maguktól is szétesnek a szárak, eltűnnek, nem kell velük tovább foglalkozni.

Ha fenyeget a főbérlő vagy az önkormányzat, hogy rendetlen a kert, akkor sincs minden veszve. Az ilyen növények szárait begyűjthetjük, s kötegelve saját készítésű méhecskehotelt építhetünk belőlük, vagy meglévő méhecskehotelbe is behelyezhetők.

Azt azonban érdemes tudni, hogy az így sűrűn lakottá tett szárak közé gyakrabban telepedhetnek be a paraziták, illetve terjedhetnek a betegségek is. Ezt tehát csak akkor alkalmazzuk, ha nincs más megoldás, a méhek biztonsága szempontjából hasznosabb a „lábon álló” szár a kertben.

Az üreges növényi szárak persze számos más, ökológiai szempontból is hasznos, és az átlag megfigyelő számára is izgalmas látványt nyújtó rovar számára adnak még életlehetőséget. Ezekbe beköltözhetnek magányos darazsak (nem szúrnak, nem agresszívek, és a legtöbbről az átlagember azt se tudná megmondani, hogy darázsról van szó), vagy paraziták, mint a gyönyörű fémdarazsak is (lásd a videóban). A vizsgálatok szerint a szárak 1-3 százaléka volt lakott, ami nem tűnhet nagy számnak, de ha egy nagyobb kertben több száz meghagyott szár áll rendelkezésre, akkor igen komoly vadméh-állománynak adhat máris otthont.

Tartsuk tehát szem előtt: a beporzóbarát kert nem csupán attól válik beporzóbaráttá, hogy van benne virág, hanem attól is, hogy búvóhelyet (árnyék, magasabb növényzet, párásabb zugok a kertben) és fészkelőhelyet is biztosít.