Megtalálták a székicsérek eddig ismeretlen telelőhelyét

Egészen mostanáig nem tudtuk biztosan, hová mennek védett madaraink ősszel.

Először sikerült bizonyítékokat gyűjteni a magyarországi székicsérek vonulási útvonaláról és telelőhelyéről – derül ki a Hortobágyi Nemzeti Park közleményéből. A hazai, illetve az összes Kelet-Európában fészkelő székicsér-populáció vonulási útvonala és telelőterülete hosszú ideig ismeretlen volt, csupán feltételezni lehetett, hogy valahol Közép-Afrikában, a Szaharán túli területeken tölthetik a hideg hónapokat. A Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék közreműködésével most azonban megoldották a rejtélyt.
A szakértők még a tavalyi évben kilenc példányra jeladós nyomkövető eszközt helyeztek, a madarak a tél közeledtével aztán elhagyták az országot. Abban reménykedtek, némelyikük tavasszal visszatér, és adatokat szolgáltat vonulási mintázatukról és telelőhelyeikről.
Ez 2026. május 8-án be is következett, az „Ibus” névre keresztelt öreg tojót korábbi kisújszállási fészkelőhelyén megtalálták, így lehetőség nyílt a jeladó adatainak letöltésére is. A jeladó megfelelően működött, rögzítette a teljes őszi és tavaszi vonulási útvonalat, valamint a telelőhelyre vonatkozó adatokat is.
Az eredmények alapján ez az egyed – feltételezhetően a többi fajtársával együtt – Csádban, a Száhel övezetben található Fitri-tó környéki nyílt élőhelyen telelt.
Az őszi és tavaszi vonulás alatt a madár több hetet töltött Nyugat-Törökországban és Egyiptomban is, ahol megpihent, és minden bizonnyal kondícióját készítette fel a további intenzív vonulásra. A megállások, a regenerálódás és a felkészülés kiemelten fontos madarak a számára, hiszen a Szaharán való átkelés sok energiát és megfelelő kondíciót igényel. Ibus mindkét alkalommal lendületesen teljesítette ezt az „akadályt”: a tavaszi vonulás során alig több másfél nap alatt repülte át a Szaharát, vagyis legalább 2200 kilométert tett meg.
Május 11-én és 12-én délután a „Pista” és a „Laci bácsi” névre hallgató egyedeket is észlelték, ám az ő jeladóik az őszi vonulás során Egyiptomban ismeretlen okok miatt abbahagyták az adatok rögzítését. Ennek ellenére az eszközök így is értékes információkat gyűjtöttek az egyedek vonulási és korábbi nyári élőhely-választási szokásaikról.
A székicsér (Glareola pratincola) kipusztulással közvetlenül fenyegetett, fokozottan védett partimadár-faj. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.







































































































































































































