Potyautasként terjednek az álskorpiók

Az egészen mütyürke ízeltlábúak saját erőből nem tudnak nagy távolságokat megtenni, de életmódjuk, élőhelyeik miatt időnként mégis költözniük kell.

Az emberre nézve ártalmatlan álskorpiók (Pseudoscorpiones) aprócska, pár milliméteres segítőtársaink atkákra, vagy tetvekre vadásznak különféle környezetű élőhelyeiken. Néhányukkal akár a könyvespolcon is találkozhatunk, de a legtöbbjük állatok fészkeiben, korhadékban, avarban, komposztban, vagy épp fakéreg alatt él és vadászik.
Ezekre az élőhelyekre jellemző lehet az, hogy csak rövid időn át állnak fenn az apró vadász számára megfelelő körülmények – ha ezeknek végük, ő jobb, ha odébbáll. Érdemes azonban belegondolni, mekkora távolságot képes megtenni egy pár milliméteres állatka saját lábán! Épp ezért kifejlesztett evolúciója során egy olyan stratégiát, amellyel ő is eljuthat nagyobb távolságokba: potyautasként nagyobb termetű repülő állatok segítségét veszi igénybe.
Azt a folyamatot, amikor egy kisebb állat egy nagyobb testébe kapaszkodva jut el másik helyre, forézisnek nevezzük.

Nem ritka, hogy a hozzá nem értő úgy hiszi, a stoppos parazita, holott nagyon sok esetben tényleg csak utazó. Elég gyakori, hogy számos bogár testére kapaszkodnak apró atkák, néha meglepően sokan utaznak a bogárral – nem kell megijedni, nem bántják az atkák a bogarat, ők is csak stopposok. Nemrégiben egy szlovák vezetésű kutatócsoport az álskorpiók európai stoppolási szokásait foglalta össze.
A kutatók kimondottan azzal foglalkoztak, hogy a kétszárnyúak ( pl. legyek, szúnyogfélék) esetében milyen alkalmakat jegyeztek fel az elmúlt több mint 250 évben. 1751-től napjainkig gyűjtötték össze az adatokat, és kategorizálták a potyautasokat és „járműveiket”. Ezt persze csak a publikált tudományos szakirodalmi adatokban tudták megtenni.

Összesen 172 esetet találtak, és ez azt jelenti, hogy jóval elterjedtebb, gyakoribb, hogy egy álskorpió a Légy Airlines szolgáltatását veszi igénybe. Legalább 39 álskorpiófaj és 74 légyfaj útitársi kapcsolatára derült fény az elemzésekből. Korábban voltak olyan elképzelések, amelyek szerint a ragadozó álskorpió félreértésből zsákmánynak nézi a legyet, és ezért csimpaszkodik bele. Azonban azóta tudjuk: ez a feltételezés nem állja meg a helyét.
Egyértelműen egy evolúciós stratégiáról van szó. Ráadásul az ősmaradványokból is ismertek példák arra, hogy egy álskorpió egy repülő rovarba kapaszkodva vált örökkévalóvá például 35-55 millió éves balti borostyánokban. Atkák esetében az utazói múlt még ősibb, 320 millió éves bizonyítékai is léteznek.






































































































































































































