Így enyhítik gyomorbántalmaikat a gibraltári majmok

Gibraltár szikláin berber makákók csapatai élnek, az egyetlen majomfaj, amely mondhatni szabadon él Európában. E majmok a jelen ismereteink szerint néhány évszázada lakói csak kontinensünknek, ősmaradványok híján feltételezhetően nem őshonosak, hanem nagy valószínűséggel a mórokkal érkezhettek Észak-Afrikából. A legenda úgy tartja, hogy addig maradhat Gibraltár brit kézen, míg a makákók ott maradnak.

Az állomány épp ezért gondosan felügyelt, menedzselt, állatorvosi ellátásban részesülnek, és ennek is köszönhetően – az afrikai őshaza állományával szemben – stabil. Van azonban egy veszélyforrás, ami sok más, emberi közelségben élő vadállatot is utolért már: az emberi élelem. A Cambridge-i Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyben a majmok emésztési bajait és öngyógyító módszerét vizsgálták.

A gibraltári makákók gyomorbántalmaikat azzal enyhítik, hogy a talajt eszik, ezt a jelenséget geofágiának nevezi a tudomány.

Tilos etetni őket, de a majmok így is megoldják: ellopják, amit lehet.

Forrás: inaturalist

A majmok körében meglepően gyakori a geofágia, a nemzetségeik mintegy fele esetében már megfigyeltek ilyesmit, különösen gyakori a makákófajok körében. A gibraltári makákókat megfigyelő kutatók a vizsgálataikkal arra jutottak, a geofágia sokkalta gyakoribb a turistaszezonban, és azon majmok körében, amelyek gyakran találkoznak a turistákkal.

A kutatók véleménye szerint a földevéssel a majmok az egészségtelen élelem (édességek, sós rágcsák, fagylaltok) fogyasztása okozta gyomorpanaszokat enyhíthetik. Ezek a túl sok cukrot, sót és zsírt, illetve a majmok számára emészthetetlen tejcukrot tartalmazó élelmiszerek valószínűleg felboríthatják a majmok bélmikrobiom-egyensúlyát.

A makákók természetes étrendje jórészt növényi: leveleket, gyökereket, lágyszárúakat, magokat, gyümölcsöt esznek, időnként rovarokkal, esetleg apróbb gerincesekkel ízesítve.

A gibraltári majmok megtanulták, hogy az embert a könnyen megszerezhető élelemmel azonosítsák, így ha meglátnak valamit az évi 10 millió turista valamelyikének kezében, lecsapnak rá. (Az sem baj, ha nem élelmiszer.) Valószínűleg pont olyan ízletesnek érzik a csokit vagy a kekszet, mint mi, és valószínűleg az emberhez hasonló evolúciós okok vezetnek náluk is ahhoz, hogy vágyakozzanak ezen üres energiát adó ételek után.

A geofágia segítségével a makákók talán az üres kalóriákat tartalmazó emberi ételekből hiányzó ásványi anyagokat, esetleg mikrobákat veszik fel a talajból. A szokás pedig valószínűleg „öröklődik”, az állati kultúra részévé válik. Ezt a kutatók abból gondolják, hogy a majmok bizonyos típusú talajt részesítenek előnyben: ez az agyagos, vörös színű terra rossa, amely a mediterrán régióra jellemző.

A kekszek, reggeli gabonapuffancsok és társaik nem majomnak való eleség.

Forrás: inaturalist

A csimpánzok és a makik geofágiájukkal ásványi anyagokhoz jutnak hozzá és egyes növényi mérgek hatásait semlegesítik. A gibraltári makákók azonban az emésztőrendszerüket megterhelő emberi élelem hatásait, mint a hányinger vagy a hasmenés szeretnék semlegesíteni. Az elfogyasztott talaj korlátozza a káros anyagok felszívódását az emésztőrendszerben, és lehetnek benne olyan baktériumok is, amelyek segítik az emésztést.

Különösen érdekes a tejet tartalmazó ételek után megfigyelt geofágia. A majmok felnőttként nem képesek megemészteni a tejcukrot, azonban az emberi fagylaltok és péksütemények gyakran tartalmazzák. Emiatt lehet szükségük a fagyizás után egy kis agyagra is…

Péksüteményt eszik a makákó

Forrás: inaturalist

A geofágia eseteinek harmadában a majmok csapata együtt evett földet, 89 százalékban pedig úgy zajlott, hogy más majmok megfigyelhették, amint társuk földet fal. Ez alapot jelenthet a szociális tanuláshoz. Az esetek elsöprő többségében (83 százalék) a terra rossa típusú agyagos, vörös talaj volt a geofágia tárgya.

Érdekes módon az egyik csapat azonban – annak ellenére, hogy bőven volt terra rossa a területükön – az utak kátyúiban összegyűlő, aszfalttal szennyezett talajt részesítette előnyben. A kutatók kísérletet is végeztek, felkínálva a majmoknak számos különböző talajmintát, ám ebben is az adott csapat által megszokottat választották a legtöbben. Ez arra utal, hogy a majmok körében több külön alkalommal is megjelenhetett a geofágia és vált a csapatok egyedi kultúrájának részévé.

Egyetlen csapat volt, amelynek élőhelyén nem volt kapcsolata egyáltalán a turistákkal, és ez volt az egyetlen csapat, amely egyáltalán nem evett talajt. Mind az emberi élelem, mind a talaj fogyasztása jelentősen visszaesett télen, amikor a turisták száma is zuhan.

A helyi hatóságok megfelelő minőségű zöldséget, gyümölcsöt kihelyeznek a majmoknak minden nap, vízzel is ellátják őket. A turisták számára tiltott a majmok etetése (nem mintha betartanák), és persze jól tudjuk, hogy a majmok maguk is elveszik, ha meglátják az ember kezében az ételt. A megfigyelések szerint a majmok által fogyasztott étel közel ötöde emberi eredetű junkfood volt – átlagosan.

A turistáktól távolabb élők körében az arány kisebb, de a leginkább frekventált helyeken jóval gyakoribb volt. E majmok ették a legtöbb talajt is, a geofágia mintegy háromnegyede köreikben zajlott.