A városi madarak jobban félnek a nőktől, mint a férfiaktól

Egy nemrégiben közzé tett kutatásból úgy tűnik, a városi madaraink jelentős része félelmetesebbnek tartja a nőket, mint a férfiakat. Hét európai (egy-egy német, lengyel, cseh, spanyol, illetve három francia) városban végeztek felmérést. Az egyes helyszíneken nagyon hasonló termetű és egyforma ruhát viselő megfigyelőkkel tesztelték, hogy a madarak milyen közel engedik az adott személyt magukhoz.

Összesen közel 2600 esetet elemeztek, ezekben 37 madárfaj szerepelt. Olyan, városban gyakori fajokat vizsgáltak, többek közt, mint a fekete rigó, a vörösbegy, a házi veréb, a balkáni gerle, a nagy fakopáncs, a széncinege, a szajkó, vagy az ökörszem.

A felmérésben a kutatók az úgynevezett menekülési távolságot mérték fel. Minden helyszínen a kora délelőtti órákban végezték a vizsgálatokat, nyugodt, derült időben, a tavaszi-kora nyári szaporodási időszak során. Az nagyon hasonló magasságú és testsúlyú megfigyelők egyforma színű ruhába öltözve mentek ki a madarakhoz, gyakorlatilag a fő különbséget köztük csak a nemük jelentette. Minden helyszínen egy férfi és egy nő dolgozott, akik tapasztalt ornitológusok voltak.

A kiszemelt madarakat minden esetben egyenes vonalban, természetes járási tempóban közelítették meg úgy, hogy közben az adott ember egyenesen a madárra nézett. Minden esetben olyan madár volt a célpont, amely pihent, vagy élelmet szedegetett éppen.

Madárfotósok számára jól ismert, hogy sokkal közelebb lehet settenkedni egy tollas barátunkhoz, ha félig oldat fordított fejjel, vagyis nem direkt a madarat nézve közelítjük, az pedig még jobb, ha ezt nem is egyenes úton, hanem kissé oldalazva, cikkcakkban tesszük meg.

Az egyes megközelítésekben a madarak viselkedését is feljegyezték, és legfőképp azt, hogy milyen távolságban volt a megfigyelő személy, amikor a madár elmenekült. Ezeket az adatokat aztán összesítették, majd számos további tulajdonság és körülmény figyelembe vételével együtt elemezték.

A megfigyelések azt mutatták, hogy mintegy 1 méterrel közelebb engedték a madarak a férfi megfigyelőket, mint a nőket, a madárfajoktól függetlenül.

A férfiak átlag 7,5 méterre jutottak, a nők pedig 8,5 méterre, amikor a madár elrepült. A különbséget minden egyes helyszínen tapasztalták. Emellett néhány más, részint jól ismert viselkedést is igazolt a kutatás. Például, ha távolabbról indult el az ember a madár felé és célzottan közelítette őt, akkor azt a madár félelmetesebbnek tartotta, mint a kisebb távolságból induló megközelítést.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy távolról induló ember esetében a madár nem engedte olyan közel magához az illetőt, mint a közelről induló embert. A hím madarak kissé bátrabban viselkedtek, mint a tojók. Azt is megfigyelték, hogy a fás területeken a menekülési távolság nagyobb volt (hamarabb menekültek), mint bokros területeken.

Egyelőre nem világos, mi állhat a háttérben, miért félnek jobban a nőktől a városi madarak. Mivel a külső jegyeket (termet, ruházat) igyekeztek minél egyformábbá tenni a megfigyelők közt, ezért ezt a jelet nagyjából ki lehet zárni. Talán a mozgás típusa, a férfi és a nő járása közti finom különbségek hatására alakulhatott ki ez az eredmény. Az bizonyosnak tűnik, hogy valami módon képesek megkülönböztetni az embereket nemük alapján.

Kísérleti patkányokról ismert, hogy jobban stresszelnek, ha férfi laboráns fogja meg őket, mint amikor női. Itt pont fordított az eredmény, és nem is tűnik logikusnak, hisz a férfiak vadásztak leginkább, így tőlük „kellene” jobban félniük a madaraknak.