Ez a világ legrövidebb madárvándorlása

A madarak vonulásáról a többség azon fajokra asszociál, amelyek elképesztő, gyakran kontinenseken átívelő utakat tesznek meg. Egyes állatok évente több tízezer kilométert repülnek a sarkvidékek és a trópusok között, hogy megfelelő táplálékot vagy költőhelyet találjanak. Létezik azonban egy faj, amely a rekorderek másik végletét képviseli: teljes éves vonulása mindössze 300 méter – írja az IFLScience.

A Guinness-rekordok Könyve szerint a legrövidebb madárvonulás csúcstartója a kék fajd (Dendragapus obscurus). Az Észak-Amerika hegyvidéki erdeiben élő, zömök testű madár a fenyvesek, nyárfások és jegenyefenyő-erdők lakója.

A faj különösen látványos ivari kétalakúságot mutat. A hímek acélszürke tollazatúak, vörös szemöldökszerű bőrlebenyekkel és nyakukon feltűnő, lilás légzsákokkal ékesek, míg a tojók jóval visszafogottabb megjelenésűek. Sokáig a közeli rokon kormos fajd (Dendragapus fuliginosus) egyik alfajának tartották, ám genetikai vizsgálatok 2004-ben igazolták, hogy önálló fajról van szó.

Miként vonul a kék fajd?

A madár „vonulása” meglehetősen szerény: télen a hegyoldalak magasabban fekvő tűlevelű erdeiben tartózkodik, tavasszal pedig körülbelül 300 métert ereszkedik lefelé a lombhullató erdőkbe, ahol a frissen megjelenő hajtások és magvak bőséges táplálékot kínálnak számára. Bár ez a távolság emberi léptékkel rövid sétának tűnik, biológiai értelemben mégis rendszeres, évszakos helyváltoztatásról van szó, ezért migrálásnak számít.

A rekord különösen érdekes, ha összevetjük a madárvilág másik végletével. A leghosszabb vonulást a sarki csér (Sterna paradisaea) hajtja végre, amely az Északi-sarkvidéken költ, majd az Antarktisz térségébe repül telelni. Éves oda-vissza útja elérheti a 80 ezer kilométert, így életében akár többször is „megteheti” a Föld és a Hold közötti távolságot.

A megszakítás nélküli repülés rekordját viszont egy másik faj, a kis goda (Limosa lapponica) tartja. Egy műholdas jeladóval követett fiatal példány Alaszkából egészen Tasmániáig repült leszállás nélkül, több mint 13 500 kilométert megtéve 11 nap és egy óra alatt. Érdekesség, hogy szerencsével ugyan, de mindkét faj megfigyelhető Magyarországon

Parányi, mégis hatalmas vonulás

Nemcsak a madarak között találunk különleges vonulókat. Az óceánokban élő apró, mindössze 1–2 milliméteres élőlények minden éjszaka a mélyebb vízrétegekből a felszín közelébe emelkednek táplálkozni, majd nappal visszahúzódnak. Bár egyetlen egyed útja rövid, a résztvevő állatok hatalmas száma miatt ezt tartják a Föld legnagyobb tömegű rendszeres vándorlásának.

A természet tehát a vonulás terén is a végletek világa: míg egyes fajok kontinenseket és óceánokat szelnek át, másoknak elegendő néhány száz métert megtenniük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az évszakok változásaihoz.