Különleges módszerrel védekeznek gyönyörű madarunk fiókái

8 fotó

A búbos banka látványa szinte mindig megállásra készteti az embert. Feltűnő tollbóbitája és fekete-fehér csíkos szárnyai miatt hazánk egyik legkülönlegesebb megjelenésű madarának számít.

A búbos banka a bankafélék családjába tartozik, és Eurázsia, Afrika, valamint Ázsia jelentős részén elterjedt faj – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park oldalán. Testhossza 25–29 centiméter, szárnyfesztávolsága elérheti a 48 centimétert. Legjellegzetesebb ismertetőjegye a feje tetején viselt, legyezőszerűen felmereszthető tollbóbita, amelyet izgalom vagy veszély esetén látványosan szétnyit.

A faj világos rozsdássárga tollazatát fekete-fehér sávozott szárnyak és farok egészítik ki. Hosszú, enyhén lefelé hajló csőrével a talajból szedegeti ki táplálékát, amely főként rovarokból, lárvákból, pajorokból és gilisztákból áll.

Miként védekeznek a kis búbos bankák?

A búbos banka elsősorban faodvakban, gyakran harkályok elhagyott üregeiben költ, de kőrakásokban, épületek réseiben vagy akár talajközeli üregekben is fészkelhet. A tojó rendszerint 5–8 tojást rak, amelyeken 16–19 napig egyedül kotlik, miközben a hím hordja számára a táplálékot. A fiókák különleges védekezési módszerrel rendelkeznek: veszély esetén bűzös ürüléket spriccelnek a támadók felé.

Magyarországon a sűrű erdők kivételével szinte mindenütt előfordulhat. Különösen kedveli a mozaikos mezőgazdasági tájakat, gyümölcsösöket, szőlőket és a falusias környezetet. A vonulásból már márciusban megérkezhetnek az első példányok, a hazai költőállományt pedig 10–17 ezer párra becsülik.

Bár a faj világállománya még jelentős, a nagyüzemi mezőgazdaság terjedése, a rovarölő szerek használata, valamint a vonulás során jelentkező veszélyek és a klímaváltozás egyaránt kedvezőtlenül hatnak rá. A természetvédők szerint a hagyományos, extenzív gazdálkodás és a megfelelő fészkelőhelyek biztosítása – például odúk kihelyezésével – sokat segíthet a búbos banka állományának megőrzésében.