Egyetlen vadon élő példány maradt ebből a fafajból

Új esélyt kaphat a túlélésre a világ egyik legritkább fafaja – számol be a Live Science. Kutatók egy csoportjának sikerült magokat gyűjtenie a Dendroseris neriifolia utolsó ismert vadon élő példányától, amely egy meredek sziklafalon kapaszkodik Chile partjaitól több száz kilométerre.

A faj a Csendes-óceánban fekvő Juan Fernández-szigetek őshonos növénye. Egykor a Robinson Crusoe-sziget alacsonyabban fekvő területein is előfordult, ám az élőhelyek pusztulása, az erózió, a behurcolt fajok, a legelő állatok és az emberi tevékenység következtében állománya fokozatosan összeomlott.

A faj hanyatlása több mint egy évszázada tart. Az 1980-as években végzett felmérések során még hét példányt találtak, ma azonban már csak egyetlen vadon élő egyed ismert.

Így mentenék meg a kihalás szélén álló fafajt

Paulina Hechenleitner, az Edinburghi Királyi Botanikus kert munkatársa szerint a források alapján a Dendroseris neriifolia a 19. század végén még viszonylag gyakori volt élőhelyének egyes részein, bár lokális kipusztulásokról már akkor is érkeztek jelentések. Az utolsó példány megközelítése önmagában is komoly kihívás.

A fa egy meredek sziklafalon nő, és kötelekkel rögzítik, hogy ne zuhanjon a mélybe. A helyszínre csak többórás utazással és egy hosszú mászással lehet eljutni. A chilei természetvédelmi őrök minden évben a magok érési időszakában keresik fel a fát, hogy hálókkal gyűjtsék be a lehulló terméseket.

A mostani akció jelentősége abban rejlik, hogy a faj magjai végre bekerülhetnek a Millennium Seed Bank nevű kezdeményezés magbankjába. A begyűjtött mintákat az angliai Wakehurstben működő helyszínre szállították, ahol csírázási kísérletek kezdődtek. A röntgenvizsgálatok alapján a 29 mag közül 25 életképes lehetett, és a kutatóknak már hét fiatal növényt sikerült felnevelniük.

Alice Hudson, a Millennium Seed Bank programjának munkatársa kiemelte: a magbank biztonsági tartalékot jelent. Amennyiben a vadon élő növénnyel bármi baj történne, a gyűjteményben rendelkezésre állnak csíráztatásra képes magok.

Miért fontos a magbank?

A szakemberek abban bíznak, hogy a most gondozásba vett növények idővel virágozni kezdenek, és újabb magokat hoznak majd. Ez különösen fontos lehet, mert az egyetlen fennmaradt vad példány genetikai helyzete rendkívül kedvezőtlen. Bár a faj képes önmegtermékenyítésre, a beltenyészet és az alacsony termékenység komoly problémát jelenthet.

A kutatók szerint a magbankok nemcsak a fajok megőrzésében játszanak kulcsszerepet, hanem abban is, hogy részletesen tanulmányozhatóvá váljon a csírázásuk és szaporodásuk. Az így szerzett tudás később segíthet a növények visszatelepítésében.

A Dendroseris neriifolia története jól mutatja, milyen gyorsan sodródhat egy faj a kihalás szélére, ugyanakkor azt is, hogy a természetvédelem és a modern növénybiológia eszközeivel még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is maradhat esély a megmenekülésre.