Hatalmas bálnatemetőt találtak az óceán mélyén

Egy új tanulmány alapján a világ legnagyobb bálnatemetőjére bukkantak az Indiai-óceán mélyén – számol be a Live Science. A több mint 1200 kilométer hosszan elnyúló területen több száz bálnafosszíliát és friss tetemet találtak, köztük olyan maradványokat is, amelyek több mint 5 millió évesek.

A kutatók a lelőhelyet Diamantina-zónai nekropolisznak nevezték el. A szakemberek úgy vélik, hogy a felfedezés segíthet jobban megérteni a tengeri ökológiát, valamint a cetfélék evolúcióját.

Több száz maradványt találtak

Peng Csiatong, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa és kollégái 32 merülés során összesen 476 fosszília- vagy csonthelyszínt és öt viszonylag frissen lemerült bálnatetemet találtak 4200–7000 méteres mélységben. A szakemberek becslése alapján a térségben négyzetkilométerenként akár 750 fosszília és 7–8 bálnatetem is előfordulhat.

„A sűrűség egyszerűen elképesztő” – mondta Stephen Godfrey paleontológus, aki nem vett részt a kutatásban. A Calvert Tengeri Múzeum szakembere szerint minden egyes bálnatetem olyan, mint egy új étterem a mélytenger élőlényei számára.

A mélybe alámerülő bálnamaradványok számos élőlény számára nyújtanak táplálékot, egész ökoszisztémákat alapozva meg. A tetemeket olyan baktériumok bontják le, amelyek fény és oxigén nélkül is képesek életben maradni. Az általuk termelt kénhidrogén energiát biztosít számos különleges élőlénynek, köztük tengeri rózsáknak, törékeny csillagoknak, kagylóknak és a csontokat fogyasztó Osedax férgeknek. Egyes helyeken négyzetméterenként közel 3000 állatot találtak.

Új fajok rejtőzhetnek a mélyben

A kutatók szerint az általuk megfigyelt életközösségek a tudományra nézve új fajokat is rejthetnek. A genetikai vizsgálatok alapján a legtöbb élőlényt csak nemzetség vagy család szintjén sikerült beazonosítani, fajszinten szinte egyiket sem.

A fosszíliák között kihalt és ma is élő csőröscetek maradványai egyaránt előkerültek. A legidősebb lelet egy, a kihalt Pterocetus nemzetséghez tartozó állattól származik, és mintegy 5,3 millió éves. A kutatók egy korábban ismeretlen ősi fajt is leírtak a Pterocetus diamantina képében.

A csőröscetek különösen gyakran fordulnak elő a lelőhelyen. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, hiszen ezek az állatok a világ legrejtélyesebb cetféléi közé tartoznak, ritkán figyelik meg őket a természetben.

Maradványaik azonban rendkívül jól megőrződnek, mert hosszú orrcsontjuk a gerincesek között az egyik legsűrűbb és leginkább ásványosodott csontszövetből áll. A csontokat idővel vas- és mangántartalmú bevonat fedi be, amely természetes szarkofágként védi őket a lebomlástól.

„Az igazán lenyűgöző az, hogy ez a lelőhely geológiai időléptékben mutatja meg a csőröscetek történetét: kihalt és ma is élő fajok maradványai jelennek meg egymás mellett” – mondta Nick Pyenson, a Smithsonian Intézet tengeri emlősökkel foglalkozó kutatója.

Nem tudni, miként jött létre a bálnatemető

A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, miért gyűlt össze ennyi bálnamaradvány ugyanazon a területen. Elképzelhető, hogy a Diamantina-zóna táplálékban gazdag, ezért sok cet él és pusztul el a térségben.

Az sem kizárható, hogy a terület V alakú topográfiája a lesüllyedő tetemeket ugyanabba a mélytengeri medencébe tereli. A különleges környezetet tovább fokozza, hogy itt rendkívül lassú az üledéklerakódás, így a csontok nem temetődnek be gyorsan, hanem akár több millió éven át a felszínen maradhatnak.

A kutatók szerint a Diamantina-zónai nekropolisz valójában egy ma is formálódó fosszília-telep. A helyszín így egyszerre nyújt betekintést a mélytengeri élővilág jelenlegi működésébe és több millió évvel ezelőtti történetébe.