Az ember miatt nyílt meg az út Európa sakáljai előtt

Egy nemrégiben a Nature Ecology and Evolution https://www.nature.com/articles/s41559-026-03060-y folyóiratban publikált kutatási eredmény szerint az aranysakál számára akár Európa területének háromnegyede is alkalmas élőhely lehet. A kutatást, amelynek nemzetközi gárdájában Gál László, Heltai Miklós, Lanszki József és Szabó László magyar szakemberek is részt vettek, 13 európai országban az aranysakál üvöltését feltérképező adatbázis alapján készítették.

Ezen adatok megmutatták, milyen élőhelyek és körülmények kedveznek az aranysakálnak, és mi az a tényező, ami leginkább képes korlátozni a megjelenését. A kutatók szerint az ember a jelenlétével afféle pajzsként védheti az aranysakált és más állatokat olyan helyeken, ahonnan egyébként távol maradnának a ragadozók.

A rövidebb hótakarós időszak, a közepes erdősültség, valamint a vizek közelsége egyaránt segíti az aranysakál jelenlétét, a legnagyobb visszatartó erőt pedig a farkasok jelentették. A farkasok jelenlétében pedig az ember a legfontosabb tényező.

A farkas egykor egész Európában elterjedt csúcsragadozó volt, ám az ember nagyrészt kiirtotta, kiszorította. Azonban a farkas képes az aranysakál állományát befolyásolni azzal, hogy a hasonló zsákmányállatokat hatékonyabban fogja el, sőt, magát a sakált is képes – így pedig versenyelőnyre tesz szert a sakállal szemben. Hasonló a helyzet Észak-Amerikában, ahol a mi sakálunkhoz hasonló életmódú és termetű prérifarkas számára vált kedvezőbbé a helyzet azzal, hogy az ember miatt eltűntek a farkasok.

Az aranysakál sokáig elsődlegesen a balkáni és a fekete-tengeri régióban élt, azonban a 19. századtól kezdve eleinte lassanként, majd az 1980-as évektől egyre gyorsabban terjeszkedett észak és nyugat felé. Ma már előfordul az északi sarkkör közelében, Norvégiában is, de francia és spanyol területen is felbukkant már.

A népesség robbanásszerű növekedését a vadászati adatok is alátámasztják: Bulgáriában például a korábbi 100 négyzetkilométerenkénti elejtett 5-6 sakál helyett ma 25-öt lőnek le. A kutatók ezért közel 9000 helyszínen az aranysakál üvöltését (aki nem ismeri, az a videóban meghallgathatja) játszották le felvételről, majd feljegyezték, válaszolnak-e rá ott élő sakálok.

Ebből a hangtérképből kiderült, hol él biztosan az aranysakál, s a környezeti körülmények, a helyszínek tulajdonságai alapján kiderült, hogy mik is az állat számára kedvező helyzetek. A klímaadatok, a területen lévő emberi települések, víz, erdő és efféle körülmények statisztikai elemzése alapján derült ki, hogy a sakál azokat a helyszíneket részesíti előnyben, ahol nem élt farkas. Ahogy nőtt és vált stabilabbá a farkas jelenléte, úgy csökkent a sakáloké az egyes helyszíneken.

A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy a sakál európai terjeszkedését részben a farkasok korábbi emberi üldözése indította el.

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye azonban az volt, hogy az ember jelenléte gyengíti ezt a farkasok által okozott nyomást. Míg a sakálok a farkastól mentes területeken inkább kerülik az ember közelségét, addig ahol farkasok is élnek, ott a sakálok az emberi települések közelében jelennek meg nagyobb eséllyel.

A kutatók ezt emberi pajzsnak nevezik. A farkasok ugyanis általában óvatosabbak az ember közelében, így a sakálok előlük találnak menedéket az utak vagy települések környékén.

Aranysakál Sri Lankán

Forrás: Inaturalist

Néhány további tényezőt is feltártak a kutatók. Valószínűleg nem lesz meglepő, hogy az aranysakál nem kedveli a havas térségeket, hiszen mindig is inkább a melegebb, enyhe telű régiók lakója volt, egészen Sri Lanka vagy Thaiföld területéig honos. Azonban a klímaváltozás is hozzájárul ahhoz, hogy egyre nagyobb területen találhassa meg a megfelelő körülményeket az aranysakál.

A kutatók modellszámításokat is végeztek az alapján, amit az adatokból kikövetkeztettek. Eszerint kontinensünk 75 százaléka alkalmas lehet a sakál számára. Közép-Európa, Franciaország és Spanyolország leginkább. Azonban, ha a farkas kissé terjeszkedni tudna, akkor 9 százalékkal kisebb volna a jövőbeli alkalmas élőhely.

A legnagyobb változást az okozhatná, ha a farkasok jobban eltűrnék az ember közelségét: ezzel megszűnne az a védőpajzs hatás, amit mi biztosítunk jelenleg a sakálnak. A kutatók egyúttal arra is kitértek, hogy a farkasok nagyobb térnyerése jóval hatékonyabban fékezheti a sakál terjeszkedését, mint az ember általi gyérítés.