Hazai cinegefészkekben is kimutatták a rovarirtók jelenlétét

A rovarirtó szereket elsődlegesen mezőgazdasági célokra fejlesztették és alkalmazzák, ám a használatuk közben számos szerről már kiderült, hogy távolról sem biztonságosak. Emiatt nagyon sok hatóanyag mezőgazdasági, széles körű használatát az Európai Unió már betiltotta – viszont állatgyógyászati alkalmazásuk mindmáig engedélyezett. Ne valami különleges dologra gondoljunk!

Olyan szerekről van szó, amelyekkel háziállataink parazitamentességét igyekszünk elérni, vagyis a bolha-, kullancs elleni fürdetők, cseppek, nyakörvek hatóanyagai ezek. Bár az átlag gazdi nem feltétlenül tudja, de ezek az ízeltlábúakra végzetes hatású idegmérgek, amelyek szerencsés esetben csak a célzott bolhák, kullancsok ellen hatnak. Kijutva a természetbe azonban ott is ártanak, ahol biztosan nem szeretnénk. Számos ilyen anyag a vizekbe kerülve még egészen kis mennyiségben is súlyos hatású!

Jó néhány éve ismert e szerek súlyos természetkárosító hatása, s ezen keresztül az is, hogy a cinegék előszeretettel gyűjtik a velük kezelt háziállataink szőrét a fészkeik béleléséhez. Egy 2025-ös kutatásban már világossá vált az is, hogy mennyire elterjedt jelenségről van szó, és az is kiderült, hogy e rovarirtók jelenlétében valóban nagyobb arányú a fiókapusztulás.

Sajnos nemrégiben az is beigazolódott már, hogy a természetes vizekbe is bekerülnek e szerek az állatainkról. A probléma itt nem is áll meg: holland kutatók néhány éve mutatták ki a városi parkokban alkalmazott rovarirtó szereket széncinegék fiókáiban.

A széncinege az egyik leggyakoribb városi énekesmadár. Szerencsére sokan tesznek ki kertjükbe fészekodút is számukra, hiszen városban vajmi kevés a természetes odú.

Forrás: Pixabay

Hazai kutatók is végeztek egy felmérést e kérdés kapcsán. A Pannon Egyetem ornitológiai kutatócsoportja egy hosszabb távú megfigyelési kampány részeként vizsgálta meg a nevelkedő cinegéket és fészekanyagokat városi és védett, erdei környezetben. A Varga-Szilay Zsófia vezette vizsgálatoknak a célja az volt, hogy a már említett külföldi kutatásokhoz hasonlóan felmérjék a parazitaellenes szerek jelenlétét és hatását a fészkekben.

A külsőleg használt parazitaellenes szerek, az alkalmazás módjától függően heteken, vagy akár hosszú hónapokon át is jelen lesznek az állatok szőrén, érintéssel átjutnak az emberre, illetve a fürdetésükkor, a fekvőhelyük mosásakor, vagy ha egy kutyus úszik egy tóban, kijutnak a vizekbe is. Mivel e szerek különösen veszélyesek a vízi élővilágra, ezért talán ez a legnagyobb már felismert probléma velük kapcsolatban.

A kutatók Veszprém parkjaiban kihelyezett, valamint a védett, farkasgyepűi erdőterületen lévő cinegeodúk esetében folyamatosan vizsgálták a költési időszakban a fészkek és a madarak állapotát. A fiókákat a kirepülés előtt meg is mérték. Minden fészekben lévő szőrbélésből kétszer vettek kis mennyiségű mintát, a fiókák kikelése után pár nappal, illetve a kicsik kirepülését követően. A minták kémiai elemzésével derült azután ki, hogy milyen vegyületeket és mekkora mennyiségben tartalmaztak a fészkek.

A városi fészkek szennyezettebbek

Nem túl meglepő módon a városi fészkekben sokkalta több parazitaellenes anyagot találtak – mind mennyiségében, mind pedig azok fajtáit illetően. Volt olyan fészek, amelyben négyféle ilyen hatóanyagot is kimutattak. A legnagyobb arányban a fipronilt (és annak bomlástermékét, a fipronil-szulfont) találták – e vegyület igen sok bolha- és kullancsellenes spot-on készítmény hatóanyaga.

Ezen felül az imidakloprid volt még nagyobb mennyiségben jelen, ez a bolhaellenes szer volt legnagyobb koncentrációban jelen a fészekanyagok közt. Szintén jelen volt a csak kutyákon használt, macskákra mérgező permetrin is, valamint egy mezőgazdaságban alkalmazott szer, az acetamiprid, amellyel például levéltetveket szokás irtani.

Sajnálatos módon ez utóbbi szert városi fészkekben találták meg, vagyis a városlakók használják kertjeikben, nem pedig – némiképp indokoltabb módon – mezőgazdaságból származik...

A 11 erdei fészek közt ötben megtalálták e vegyületeket, habár jóval kisebb mennyiségben, mint a városi fészkekben – hat esetben nem tudták a vizsgált vegyületeket kimutatni.  Felmerül az emberben, hogy miként juthatnak ezek az anyagok egy erdei fészekbe? Előfordulhat, hogy kirándulók, vagy vadászok kutyáinak szőre kerül be, de az is könnyen lehet, hogy a madarak más, környéken élő vagy legelő haszonállatokról vitték a szőrt. A hatóanyagok mennyisége az időszak során csökkent, vagyis a cinegék első költésekor magasabb, a második költésekor alacsonyabb mennyiséget mérthettek a szakemberek.

Mi lehet a megoldás?

Mit tehet, aki nem szeretné szennyezni a környezetet, ám azt se akarja, hogy háziállata élősködőktől, vagy esetleg azoktól elkapott súlyos fertőzéstől szenvedjen? A bőrre cseppenthető szerek vagy az e vegyületeket tartalmazó nyakörvek nem az egyedüli védekezési lehetőséget jelentik.

Belsőleg ható formában (más hatóanyagokkal) is hozzájuthat kedvencünk a parazita elleni védelemhez, így ez a leginkább környezetkímélő megoldás kutyusaink vagy cicáink védelmére. Ezek a pl. tablettás szerek nem jelennek meg az állat szőrén, bőrén, így az se okoz környezeti gondot, ha egy kutyus úszik egy jót egy tóban.

Nem sikerült most kimutatni, hogy a parazitaellenes vegyületek összességében károsak vagy hasznosak voltak-e a madarak számára. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a vegyületek esetleges káros hatásait részben ellensúlyozza, hogy közben pusztítják a fészkek élősködőit is. Mivel ebben a vizsgálatban nem mérték fel a fészekparaziták mennyiségét, ezt csak későbbi kutatások tisztázhatják.