Puccs a darázsfészekben: mi történik, ha megdől a királynő hatalma?

A társas darazsak családban élnek, amelynek a királynő (néhány faj esetében több királynő) a vezetője. A királynő képes szaporodni, a családot alkotó többi nőstény dolgozói státuszban járul hozzá a család fejlődéséhez, túléléséhez. Attól függően, hogy milyen darázstípushoz tartozik egy faj, vagy tudna vagy egyáltalán nem is tudna szaporodni egy dolgozó.

Ennek az ősibb típusú csoportoknál, mint pl. a papírdarazsak (Polistes) lehet az oka az, hogy a királynő az agresszív viselkedésével vagy kémiai jelekkel elnyomja a többiek szaporodási hajlamát. Más, komplexebb csoportoknál (pl. Vespa) a dolgozóknak már nem is működőképes a petefészke, annak a fejlődését is elnyomta ugyanis a királynő.

 Könnyen érthető, hogy amennyiben az első csoportba tartozó család királynője elpusztul, valamelyik dolgozó képes lesz a helyére lépni, a másodiknál ilyen lehetőség nincs.

Egy nemrégiben megjelent kutatásban Panamában végeztek vizsgálatokat egy angol vezetésű nemzetközi csoport kutatói. A helyszínen 19 Polistes canadensis darázskolónia volt a kísérletek tárgya, amelyekben az egyes dolgozókat színes jelzésekkel látták el, hogy követni tudják az egymás közti kapcsolatukat, interakciójukat. A kolóniákban egyenként eltávolították a királynőket, majd figyelték, mi történik a vezetőtől megfosztott családban.

Alapesetben egy darázsfészek meglepően nyugodt – szemben a mi hétköznapi elképzelésünkkel: mi általában felbolydulni látjuk őket, hisz az ember közeledése számukra veszélynek számít. A fészekben normális esetben látott agresszió pusztán az, amit a királynő a dolgozók irányításakor alkalmaz. A dolgozók egymással általában békében vannak, összességében a darazsak alig 20 százaléka mutatott valamiféle agressziót.

Azonban azonnal megváltozik a helyzet, ha a királynőt kiemelik. Alig pár óra alatt igen jelentősen nőtt a dolgozók egymás közti agresszív viselkedése, a megfigyelések szerint. Egyértelműen harcoltak egymással, kergették egymást, dulakodtak, lökdösődtek – olyan is volt, hogy több egyed leesett a fészekről a harc miatt, sőt, légi összecsapásokra is sor került. A leggyakoribb típusa az egymás elleni agressziónak a harapás volt.

Furcsamód azt a harcok előtt vagy annak elején nem lehetett sejteni vagy látni, hogy melyik egyed válik majd az új királynővé, a termetük, küllemük se különbözik. Néhány nap elteltével emelkedett csak ki a nővérei közül, nem volt előre meghatározott utódja a királynőnek. Szabad verseny útján dőlt el, ki lett az új királynő. Számos állatnál egy előre meghatározott rangsor vagy az életkor alapján dől el, ki az új vezető, a most vizsgált darázsnál nyílt hatalmi harc döntött.

Joggal merül fel, hogy míg a hatalmi harc zajlik, mi történik a fészek fontos feladataival? Ki eteti például a lárvákat? Sok állatnál egy efféle átalakulás azzal járna, hogy összeomlik a társadalom, itt azonban nem került sor erre.

A család két részre szakadt. Egyik része harcolt a királynői helyért: ezek a dolgozók a korábbiaknál kevesebbet jártak élelemért. A család másik része viszont többet gyűjtött, és több feladatot végzett el a korábbinál, ezek az egyedek egyáltalán nem vettek részt a hatalmi harcokban. A kaotikus viszonyok idején tőlük függött a rend, a kolónia fennmaradása, ők tudták a korábbi szinten tartani a fészekbe hordott táplálék mennyiségét is.

Azt a kutatók nem mérték fel, hogy a család kettészakadásakor miféle különbségek lehettek a viselkedésen túl az agresszíven harcoló és a békésen, mindenki helyett dolgozók közt. E fajnál a királynő több hímmel is párosodhat, így a családban testvérek és féltestvérek egyaránt élnek. Ezeknek lehet eltérő az érdekük, akár a hatalomért küzdve, akár a család fenntartásáért való munka során.

Ezen felül ráadásul a dolgozók még fiatalon, élelemért elhagyva a fészket párosodhatnak a rájuk leső hímekkel, majd eltárolhatják annak ivarsejtjeit egy későbbi alkalomra várva. Ilyen alkalom lehet a most vizsgált helyzet is, amikor eltűnik vagy elpusztul a királynő, vagy akár az is, hogy az illető dolgozó lelép a születési családból és saját kolóniát alapít. Ez azonban meglehetősen kockázatos lépés, így nem túl gyakran kerül rá sor.

Mivel ez a faj a trópusok lakója, ezért itt nincs olyan jellegű „egynyári” életmód, mint a mi mérsékelt övi papírdarazsainknál. Egy trópusi család sokkal tovább, akár teljes éven át is fennmarad, épp ezért is kerül sor vezetőváltásra időnként.

A fiatal nőstények párzása pont azt a célt szolgálja, hogy erre sor kerülhessen és tovább működhessen a család. Azonban e fészkek se örök életűek, akár az időjárás, akár a paraziták vagy más külső hatás miatt véget érnek.