Afrikai természetfilmek madarát láthatjuk Magyarországon

A legelő szarvasmarhák nyugodtan ballagnak a pusztán, körülöttük pedig apró, világos tollú madarak sürögnek-forognak. Minden lépésnél felrebben néhány rovar a fű közül, a pásztorgém pedig villámgyorsan lecsap rájuk. Ez a jelenet Afrikában mindennaposnak számít, de ma már Magyarországon is egyre gyakrabban figyelhetjük meg.

A pásztorgém eredetileg az afrikai szavannák madara volt, ahol elefántok, zebrák és más nagytestű növényevők közelében kereste táplálékát – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán. A magyaroknak sokáig csak természetfilmekből lehetett ismerős.

Az elmúlt időszakban azonban rendkívüli terjeszkedésbe kezdett, ennek részkeként pedig egyre nagyobb csapatokban figyelték meg idehaza, 2011-ben pedig először dokumentálták költését. A pásztorgém a hazai madárvilág egyik legújabb szereplője, érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy itthon még mindig ritkaságnak számít.

Miért kapcsolódik a növényevőkhöz a pásztorgém?

Magyarországi megjelenése szorosan összefügg a legeltetéses állattartással. A pásztorgém ugyanis nemcsak vízi élőhelyeken vadászik, hanem előszeretettel követi a legelő állatokat is. Táplálékának jelentős részét azok a rovarok adják, amelyeket a szarvasmarhák, juhok vagy lovak zavarnak fel, sáskákat, más nagyobb rovarokat, sőt alkalmanként kétéltűeket és hüllőket is fogyaszt.

Első bizonyított hazai fészkelését a Hortobágy térségében írták le. Madarunk rendszerint más gémfajok telepeihez csatlakozik, de olykor önálló kolóniákat is létrehoz. Fészkét gyakran fákra építi nádszálakból és egyéb növényi anyagokból. A 4–6 tojásból álló fészekaljon mindkét szülő kotlik, a fiókák pedig nagyjából egy hónappal a kikelésük után már elhagyják a fészket.

A szakemberek szerint a faj európai terjeszkedése még napjainkban is tart, ezért vonulási szokásai sem teljesen kiforrottak. Míg a délebbi állományok többnyire egész évben egy helyben maradnak, az északabbra élő madarak télire délebbre húzódnak.