Repülés közben is képes aludni becsapós nevű madarunk

Nyári estéken gyakran láthatunk a házak fölött elegánsan cikázó, sajátos szárnyformájú madarakat, amint villámgyorsan kapkodnak a repülő rovarok után. Első pillantásra könnyedén fecskéknek nézhetjük őket, valójában azonban különálló családot alkotnak, legközelebbi rokonaik pedig meglepő módon a kolibrik – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán.

A sarlósfecske a repülő életmód egyik legszélsőségesebb mestere. Életének szinte minden fontos mozzanata a levegőben zajlik: itt vadászik rovarokra és sodródó pókokra, repülés közben gyűjti össze a fészekanyagokat, a levegőben párosodik, sőt még a magasban, lassan keringve aludni is képes – írja a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság oldala. Svéd kutatók kimutatták, hogy példányai akár tíz hónapot is eltölthetnek folyamatosan a levegőben anélkül, hogy leszállnának.

Testfelépítésük tökéletesen alkalmazkodott ehhez az életmódhoz. Hosszú, keskeny szárnyaik kiváló repülőképességet biztosítanak, lábaik viszont annyira fejletlenek, hogy járásra gyakorlatilag alkalmatlanok – a függőleges felületeken való megkapaszkodásra viszont tökéletesek. Tudományos nevük, az Apus apus is erre utal, hiszen a latin apus szó „lábatlant” jelent.

Hol találkozhatunk sarlósfecskével?

Eredetileg sziklafalak repedéseiben és odúkban költöttek, ma azonban többnyire városokban fordulnak elő. Előszeretettel telepednek meg templomtornyokban, panelházak réseiben, víztornyokban és más magas építmények üregeiben. Fészküket a levegőben összegyűjtött tollakból, növényi szálakból és szöszökből építik. A tojó rendszerint két-három tojást rak, a kotlásban pedig mindkét szülő részt vesz.

A sarlósfecske-fiókák különleges túlélők. Hideg, rovarszegény időszakokban akár két hétig is kibírják táplálék nélkül, testhőmérsékletüket ilyenkor lecsökkentik, és szinte hibernációs állapotba kerülnek. Közben a szülők olykor több száz kilométerre is eltávolodnak a költőhelytől, hogy kedvezőbb időjárású területeken találjanak elegendő táplálékot.

A faj vonuló, a telet Afrika déli részén tölti, Európába pedig csak április végén érkezik vissza. Bár évente hatalmas távolságokat tesz meg, és szinte folyamatosan repül, meglepően hosszú életű: egyes példányai több mint 20 évig is élhetnek.