Fertőző élelmet találtak az ausztrál háziméhek

Különös találkozásra került sor Ausztráliában: az óvilági eredetű háziméhek (Apis mellifera) és egy dél-amerikai eredetű növénykárosító rozsdagomba, az Austropuccinia psidii jutottak egymás közelébe. Alapesetben egy ilyen találkozásnak nem lenne hírértéke, azonban itt valami egészen szokatlan dolog történt. A méhek, pont ahogy a virágport szokták, begyűjtötték a növények levelén képződő feltűnő, sárgás színű spórákat, és visszahordták azt a kaptárba élelem gyanánt.

A nevezett rozsdagomba rendkívül veszélyes növénykórokozó, amely Latin-Amerikából indult útnak, és egyre inkább terjed a déli féltekén. A mirtuszfélék családjába tartozó, több mint 500 növényfajt képes megbetegíteni – Ausztráliában és Új-Zélandon az őshonos, endemikus növényzet igen jelentős része fogékony rá. Egyes esetekben már eddig is okozott növénypusztulást, szaporodási képtelenséget, populációs összeomlást, így a gombafaj megjelenése és terjedése miatt a növény- és természetvédelmi védekezési stratégiába is be kell építeni.

Nemrégiben a NeoBiota folyóiratban jelent meg egy kutatás eredménye, amelyben a háziméhek és e rozsdagomba kapcsolatát tárták fel ausztrál és új-zélandi kutatók. A kutatásról a Pensoft kiadóvállalat számolt be. A rozsdagomba spóráiról eddig úgy vélték, hogy legnagyobb részben a szél terjeszti őket, azonban most fény derült arra, hogy a méhek is elvégzik ezt a feladatot, hasonlóan a beporzáskor a virágpor szállításával.

Azonban nemcsak véletlenül tapadt rájuk a gombaspóra, hanem azt – szintén a pollenhez hasonlóan – begyűjtötték, és a lábaikon lévő pollenkosárkában el is szállították a kaptárjukba. Ezzel pedig a méhek a súlyos növénybetegség terjesztőivé is válhatnak.

Felmerült a kutatókban, hogy vajon van-e a méhek számára élelmi értéke a gombaspóráknak? Csak véletlenül gyűjtik be a spórát, vagy az tápláló is?

Ezt a kutatók többféle módszerrel is felmérték, például a rozsdával fertőzött területekre méhkaptárakat helyeztek ki, majd megvizsgálták azokban a méhkenyeret (a begyűjtött pollenből készült fehérjedús eleséget), és azok felében meg is találták a spórákat. Szokatlan módon ezek a spórák elég hosszú ideig életképesek is maradtak, még 9 nap elteltével is találtak csíraképes spórát. Ezért egy továbbszállított méhkaptárral akár terjedni is képes lehet a gombabetegség.

Azt is megmérték a kutatók, hogy a spórák miféle tápanyagtartalommal rendelkeznek. A spórákban igen nagy mennyiségű volt a fehérje, a száraz tömegük közel negyedét ez tette ki. Ezen felül a méhek lárvafejlődéséhez szükséges aminosavak is rendelkezésre álltak bennük. Ez azt jelenti, hogy a rozsdagomba spórái valódi táplálékot jelentettek a háziméhek számára. Ezt laboratóriumban is megvizsgálták úgy, hogy egyes méhlárvákat virágporral, másokat gombaspórákkal etetve megfigyelték a fejlődésüket.

Míg az extra minőségű kivi virágporral etetett lárvák 88 százaléka vált felnőtté, addig a rozsdagomba spóráin nevelt 79 százalékban. Pedig eléggé jó arányt jelent, a laborban mesterséges étrenden nevelt lárvák 70 százaléka szokott kifejlődni általában. Teszteltek egy másik fajba tartozó rozsdagomba spórát is, az azonban sokkal rosszabb eredményt adott.

Úgy tűnik, a háziméhek és a behurcolt rozsdagomba kölcsönösen előnyös kapcsolatot tudtak kialakítani. A gomba számára hasznos, hogy a méh távolabbra juttatja a spóráit, a méh számára pedig hasznos az, hogy élelemforrásra talált. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert sok esetben a rozsda pont a növények virágát pusztítja, így annak virágpora elvész.

Ha a méhek így még inkább kénytelenek spórát gyűjteni, azzal még jobban elősegíthetik a betegség terjedését. A kutatók emiatt úgy vélik, a jövőben a növényvédelmi és természetvédelmi stratégiáknak a méhészet szerepét is figyelembe kell venniük.

Nem kizárt, hogy ez a gombabetegség már őshazájában is kihasználta a helyi méhfauna közreműködését, talán nem véletlen, hogy küllemében, megjelenése helyén és tápanyagaiban is hasonlít a beporzók által gyűjtött pollenhez.

Hazánkban eddig nem jelent meg ez a kórokozó, Európában a szabadban 2025-ben jelezték először az előfordulását. Magyarországon nem él olyan őshonos növényfaj, amelyet megbetegíthetne e rozsda, de a kertészetekben, botanikus kertekben így is veszélyes lehet. Bejutása is elsősorban a növénykereskedelemben várható és az egzotikus növényeket érintheti.