Miniatűr óriás él egy skót szigeten

A szigetlakó állatok evolúciója különös irányt vehet és meglepően nagyra is nőhetnek, néha ez az egyébként pont az apró voltukról híres madarakkal is megesik.

A sajnos csak a múltból ismert nagy termetű madarak, mint a moa vagy a dodó szigetlakók voltak, és nem ők az egyedüliek, amelyek mérete jelentősen eltér kontinenslakó rokonaikétól. Ez a szigetlakó-szindróma nevű evolúciós jelenségnek köszönhető, amelynek következtében a szigeteken élő fajok testmérete, viselkedése, és jó néhány más tulajdonsága is eltér rokonaikétól.
Ragadozók híján egy madár elveszítheti a röpképességét, félelemérzetét, a növények pedig például a méregtermelő képességüket, tüskéiket. Jól ismertek e változások, és az evolúciókutatók kedvelt témái közé is tartoznak.

Nemrégiben a Birminghami Egyetem számolt be egy skót szigeten élő madár evolúciós vizsgálatáról. A Külső-Hebridák legnyugatibb szigete, St. Kilda világörökségi helyszín, amely a bronzkortól 1930-ig lakott volt, zord körülményei ellenére.
A világörökségi listára kerülésben mind kulturális, mind természeti kincsei szerepet játszottak. Az élővilágában különösen a tengeri madarak fontosak, de a kutatók most az itteni ökörszem alfajt (Troglodytes troglodytes hirtensis) vonták vizsgálataikba.





A kutatók az ökörszem négy szigetlakó (a St. Kilda, a Shetland, a Külső-Hebridák és a Fair Isle területén) élőket is megvizsgálták, s összehasonlították skót, illetve a brit fő szigeten élő rokonaikkal. E fajokban közös, hogy földrajzilag elkülönültek a skót rokontól, de nagyjából ugyanolyan körülmények közepette élnek, és mindegyik eltér a skót és brit ökörszemektől.
Az eredmények szerint a shetlandi és a St. Kilda-i ökörszem nem nagyon találkoznak, nem szaporodnak a skót rokonokkal, nincs köztük genetikai keveredés. E két alfaj látványosan nagy termetűvé vált szigetlakóként.
Míg egy angol ökörszem átlag 7-10 grammos, addig egy St. Kilda területén élő 13-16 grammot nyom.
A legnagyobb St. Kilda-i ökörszemek több mint kétszer olyan nehezek, mint a legkisebb angliai ökörszemek. Ezzel a madarak körében ismert szigeti óriásnövés legszélsőségesebb példáinak felső 25 százalékába tartoznak világszerte.

A genetikai vizsgálatok alapján mind a négy szigetlakó alfaj eltér a brit fősziget ökörszemeitől. E különbség alapján Shetland és St. Kilda ökörszemei a kutatók szerint jó úton haladnak afelé, hogy új fajjá váljanak majd. E két faj DNS-üket tekintve egymástól is jelentősen eltér, holott ránézésre nagyon hasonlóak. Ez azt is jelenti, hogy külön-külön úton vált mindegyik esetben óriássá az ökörszem – az óriást persze ökörszem mértékkel kell érteni.







































































































































































































