Korábban nem látott sétáló cápákra bukkantak

Egy új tanulmány alapján a sétáló cápákként is emlegetett Hemiscyllium nem tízedik ismert faját fedezték fel Pápua Új-Guinea sekélyben lévő korallzátonyainál – számol be a Live Science. Az állat a Hemiscyllium dudgeonae tudományos nevet kapta, ez leginkább Dudgeon-féle sétáló cápaként magyarosítható. Különlegessége, hogy mell- és hasúszóit használva képes „járni” a tengerfenéken.

A fajt Christine Dudgeon, az ausztráliai Sunshine Coast-i Egyetem munkatársa és kollégái fedezték fel. A kutatók eredetileg egy másik sétáló cápát kerestek Pápua Új-Guinea délkeleti partvidékén, amikor egy számukra ismeretlen mintázatú egyedre bukkantak. A barna alapon fehér vonalakkal és pöttyökkel ékes példányt eltért a térségben ismert fajoktól, ezért a csapat további vizsgálatokba kezdett.

Dudgeon szerint felfedezésük érdekességét az adja, hogy az új halfajokat, különösen a cápákat és rájákat ma már főként a tenger mélyén találják meg. Mint hozzátette, az, hogy egy új faj egyméteresnél is sekélyebb vízben került elő, arra utal, hogy sok még a feltáratlan biodiverzitás.

Ezért annyira különlegesek a sétáló cápák

A szakértők két napon belül további 11 egyedet találtak három különböző helyszínen. Mivel valamennyi ugyanazt a jellegzetes mintázatot viselte, felmerült, hogy valóban új fajjal van dolguk. Ezt később genetikai vizsgálatok is megerősítették: az állatok DNS-e egyértelműen elkülönült a korábban ismert kilenc sétálócápa-fajtól.

A sétáló cápák biológiája igencsak érdekes: ezek a viszonylag kis termetű cápák egész életüket korallzátonyok közelében töltik, és az apály idején gyakran olyan sekély területeken mozognak, ahol a víz oxigéntartalma jelentősen lecsökken. Úszóik segítségével ilyenkor képesek „gyalogolni” a zátonyokon, miközben a zsákmányt keresik. Korábbi vizsgálatok alapján egyes fajok órákon át elviselik az alacsony oxigénszintet, bár ennek pontos élettani hátterét még nem ismerik.

Az új fajt egyelőre mindössze három helyszínen dokumentálták Pápua Új-Guineában. Amennyiben a későbbi vizsgálatok is igazolják szűk elterjedési területét, az azt jelentheti, hogy rendkívül érzékeny az élőhelyek pusztulására, a klímaváltozás hatásaira és a túlhalászatra.