Rejtőzködő madárszépség él öreg nádasainkban

A vörös gém a nádasok egyik legrejtőzködőbb lakója. Karcsú alakjával, kecsességével és vörösesbarna tollazatával szinte beleolvad a sűrű növényzetbe, ezért még ott is nehéz észrevenni, ahol rendszeresen előfordul. Míg jóval gyakoribb szürke rokona jellemzően az ártéri erdőkben és nyílt vizekben van jelen, ő inkább a kiterjedt öreg, avas nádasok lakója.

A 70–90 centiméteresre megnövő madarat hosszú, vékony sárga csőre, sárga szeme, valamint vöröses nyaka és sötét sapkája teszi könnyen felismerhetővé – olvasható a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság oldalán. Háta és szárnyai barnásvörös fénnyel vasszürkés árnyalatúak, míg melle gesztenyebarna, finom, sötét mintázatú. A hímek és a tojók hasonló külsejűek, a fiatal madarak azonban fakóbb, barnásabb tollazatot viselnek.

Hol találkozhatunk vörös gémmel?

A vörös gém március végén, áprilisban érkezik vissza afrikai telelőterületeiről. Laza telepekben költ, fészkét a víz fölé, a nád közé építi. A tojó többnyire 4–6 tojást rak, amelyeken mindkét szülő felváltva kotlik. A fiókák nagyjából négy hét alatt kelnek ki, és július közepére hagyják el végleg a fészket, bár a szülők ezt követően még rövid ideig tovább etetik őket.

Táplálékát főként a nádasokban és azok szegélyén szerzi. Leginkább halakat, vízi rovarokat, apró rákokat, ebihalakat és más vízi gerincteleneket fogyaszt, de alkalmanként a nedves réteken pockokat, egereket vagy nagyobb rovarokat is zsákmányol. Magyarországon szinte mindenütt előfordul, de összességében kisszámú fészkelő, legnagyobb állománya az Alföld kiterjedt nádasaiban él.

Hazai fészkelőállománya jelenleg stabil, ugyanakkor a faj fennmaradását veszélyeztetheti a nádasok túlzott mértékű aratása, felégetése vagy a költőhelyeket magukban foglaló vizes élőhelyek lecsapolása. A vörös gém Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.