Kiderült, miként csapódik össze a Vénusz légycsapója

A rovaremésztő növények általában olyan helyszínek lakói, ahol kevés a talajban a nitrogén és a foszfor – e hiányzó tápanyagot pótolják a rovarok megfogása és feloldása révén. Ilyen helyek például a mocsarak, számos rovaremésztő növényt mocsári, tőzeglápi növényként ismerhetünk meg.

E csoport tagja az ikonikus Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) is, amely ráadásul egy pár száz kilométer átmérőjű területen él csupán az egész világon. Azt Sir David Attenborough jóvoltából jól tudjuk, hogy mi váltja ki a Vénusz légycsapója összecsukódását (ha mégse: lásd a videóban), de azt, hogy minderre minek köszönhetően képes a növény, eddig nem értettük.

Egy francia kutatócsoport nemrégiben kiderítette, milyen belső változásoknak köszönhető a gyorsaság. Azt már kb. 20 éve ismerik a kutatók, hogy a rovarra váró levél két szárnya domborúan kifelé görbül várakozáskor, majd a rovar hatására egytized másodperc alatt megváltozik az íve, homorúvá válik, s bezárul. Most viszont sikerült a hogyanra is választ találni.

Két elmélet volt erre: az egyik szerint a növény víztartalma vándorol a levélen belül s ez okozza a domborulat gyors változását, a másik szerint pedig a levél bőrsejtjeinek fala hirtelen meglágyul s ez szabadítja fel a feszültséget. A szakemberek most laboratóriumban, egységes, ellenőrzött körülmények közt nevelt növényekkel kísérleteztek.

Több tucatnyi levelet (ami voltaképp a növény csapdája) vizsgáltak, és ezen túl sejtszintű méréseket is végeztek. Egy nanoméretű, a növényi sejtnél kisebb „mechanikus ujj” segítségével megnyomkodták a növény sejtfelszíneit, s ezáltal megmérték, hogy az mennyire merev vagy puha.

A vízáramlást mérő vizsgálatok szerint ez ugyan lejátszódhat, ám a víznek legalább fél percre van szüksége ahhoz, hogy a megfelelő helyre jusson. Mivel a csapdalevél alig egytized másodperc alatt becsukódik, ezt a lehetőséget ezzel el is tudták vetni.

A sejtek falát vizsgáló kísérlet viszont azt mutatta, hogy az érzőszőr megérintése után a külső sejtfalak szinte azonnal lággyá válnak, és így minden bizonnyal ez teszi lehetővé a csapda villámgyors becsapódását. A későbbiekben még szeretnék azt is feltárni a kutatók, hogy pontosan milyen sejtszintű folyamat teszi lehetővé, hogy a sejtfal meglágyuljon.