Kiderült, miért olyan aprók a fokföldi leopárdok

Az afrikai leopárdok a kontinens jelentős részén megélnek, ám több, egymástól távoli populációt alkotnak. Fokföld régiójában egy ezer egyednél is kisebb csoportja él e nagymacskának, és e csoport tagjai gyakran jóval kisebbek másutt élő rokonaiknál. Előfordul, hogy a fokföldi leopárd fele akkorára nő csupán, mint egy máshol lakó fajtársa.

Egy kutatócsoport azt vizsgálta  meg, vajon mihez köthető ez a különösen apró termet. Az eredményekről a The Conversation hasábjain számolt be Laura Tensen, a kutatás vezetője.

Ahhoz, hogy egy fajt megfelelően tudjunk óvni, pontosan ismerni kell azt is, hogy genetikailag azonos, vagy különböző a rokonaitól. Azzal, ha nem értjük meg ezt és megfelelő adatok híján hozunk döntéseket, sajnos sokkal többet árthatunk a fajnak, mint a tétlenséggel tennénk.

A fokföldi leopárd esetében a korábbi genetikai vizsgálatok nem adtak kielégítő választ e kérdésekre. Ezért nemrégiben a kutatócsoport a kisebb genetikai részletek felmérése helyett teljes genom vizsgálattal kereste meg e nagymacskák evolúciójának fontos lépéseit.

A fokföldi leopárdok genetikai adatait Afrika más területein élő leopárdokéval vetették össze, s ebből feltárult, hogy Fokföldön egy hosszú ideje elkülönült csoport él, amely kimondottan e régióhoz alkalmazkodott.

A leopárd a nagymacskák közt a világon a legnagyobb területen – Afrikában és Ázsiában is – elterjedt, összesen 8 alfaja ismert. Ezek egyike az afrikai leopárd, amely a Szaharától délre eső területek jelentős részén megtalálható. Azonban igen változatos mind a bunda színe, mintázata, mind például a koponya formája vagy épp a testméret szerint. Általánosságban elmondható, hogy a nyílt területek leopárdjai nagyobbak és halványabb színűek, míg az erdei leopárdok sötétebbek és kisebb termetűek.

 fokföldi leopárdok azonban kilógnak ebből az általános képből: kis termetűek, ám egészen eddig senki se tudta, mi állhat a háttérben. Azonban a kutatók most feltárták, hogy genetikailag is elkülönültek a többségtől. Ehhez hasonló helyzetben vannak a ghánai leopárdok is, ők is hosszabb ideje elkülönültek a rokonoktól, nem nagyon találkoznak a szomszédos régiók leopárdjaival.

A fokföldiek elkülönüléséhez a földrajz is hozzájárult: a leopárdok a Cape Fold Belt hegylánca területén élnek. Egy hegység gyakorlatilag Fokföld határvonala, a régiót körbeölelő természetes fal. A leopárd számára a hegység keleti és északi oldalán túli terület afféle no-go zóna, részint a sivatagos klíma, részint a jelentős emberi jelenlét miatt.

Az okot azonban a múltban kell keresni. Az utolsó nagy eljegesedés idején, 24-20 ezer éve kezdtek e leopárdok elkülönülni a másik populációktól. Ennek az volt az oka, hogy Dél-Afrika a jelenleginél is szárazabbá, valamint hűvösebbé vált, és így kevesebb táplálék jutott az állatoknak. Az egyes populációk így elszakadtak egymástól.

Később, az 1800-asés 1900-as években már az ember volt a meghatározó, a vadászattal vagy az élőhelyvesztéssel szembesülő ragadozóra ráadásul fejpénzt is fizettek a farmereknek, egészen 1968-ig. Ezt követően igen lassan kezdett helyreállni a populációja.

Az izoláció és a vadászat ellenére nincs genetikailag nagyon rossz helyzetben a fokföldi leopárd, viszonylag sokféle genetikai variánssal rendelkezik, ami a jövő alapját jelentheti.

A kutatók a kis termet okát is megtalálták. Összesen 90 olyan génnel rendelkeznek e nagymacskák, amelyek az energiafelhasználást, az izomzatot, a csontozatot vagy épp a termetet befolyásolják.

Ezek a ritkásabban előforduló és kisebb zsákmányhoz való alkalmazkodásra utaltak. A fokföldi leopárd fő zsákmányállata a fokföldi szirtiborz (Procavia capensis), az apró termetű sziklaugró antilop (Oreotragus oreotragus) és a szintén kicsiny déli őszantilop (Raphicerus melanotis).

Az efféle, fajtársaitól elkülönült és különlegesen alkalmazkodott populációkat különleges módon is kell óvni, mivel az evolúció egy egyedi ágát képviselik. Ezt a fokföldi régióban a növekvő emberi jelenléttel igen nagy kihívás megtenni.

Ezen kívül az orvvadászat és a közúti balesetek is tizedelik e különös nagymacskát. A valódi megoldást az egyes élőhelyek közti kapcsolat biztosítása jelenti. A fokföldi leopárd fennmaradásához a helyi lakosságnak is együtt kell működnie a természetvédőkkel.