Fotósorozat mutatja meg a búbosbankák fiókanevelését

A búbosbankák számára a fiókák nevelése igen mozgalmas időszakot jelent.

A rozsdássárga tollazatú, fekete-fehér sávozott szárnyú és legyezőszerűen felmereszthető tollbóbitájú búbosbankák hazánk legkönnyebben beazonosítható, legdekoratívabb madarai közé tartoznak. Éppen emiatt meglehetősen közkedveltek.
A többség azonban csupán néhány pillanatra láthatja őket, miközben a földön táplálkoznak vagy jellegzetesen hullámzó röptükkel átszelik a tájat. Életük legizgalmasabb szakaszai – az udvarlás, a fiókák felnevelése és a szülők fáradhatatlan gondoskodása – többnyire rejtve maradnak az emberi szem elől.
Az Önök küldték rovatunkban rendszeresen publikáló Retkes Tamás célul tűzte ki, hogy dokumentálja ezeket a pillanatokat. Az udvarlásról szóló képsorozata itt, a tojó etetését bemutató fotói pedig itt érhetők el, ezúttal a fókusz a fiókanevelés legmozgalmasabb mozzanatain van.
Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.
Sürögnek-forognak a búbosbankák
A búbosbanka hosszú, enyhén lefelé hajló, csipesszerű csőrével emeli ki a földből táplálékát, amely rovarokból, lárvákból, férgekből, sáskákból és más gerinctelenekből áll. Zsákmányából adódóan állattartó telepeken is gyakori látvány.
A tavaszi udvarlást követően a faj rendszerint faodvakban – sokszor harkályok elhagyott üregeiben – rendezkedik be, de épületek réseiben, kőrakásokban vagy akár talajközeli üregekben is fészket rak. A tojó 5–10 tojást rak, amelyeken 16–19 napon át egyedül kotlik, eközben a hím hordja számára a táplálékot.





A fiókák kikelése után kezdődik a munka java. Retkes Tamás fotói ezt a fáradhatatlan munkát mutatják be: a szülők ilyenkor szinte folyamatosan ingáznak a táplálkozóterület és az odú között, hordva a táplálékot az éhes utódoknak – amelyek nagyjából négyhetes korukban hagyják el a fészket.
A fotós munkájának különlegességét éppen az adja, hogy nem egyetlen szerencsés pillanatot örökített meg. Hosszabb időn keresztül figyelte ugyanazt a családot, így képein végigkövethető a költési időszak több fontos állomása is.








































































































































































































