Nincs elég zsákmány: halászhajókat követnek az adriai delfinek

A vonóhálós halászatról jól tudjuk, milyen súlyosan károsítja a tengerfenék élővilágát, egy kutatócsoport emiatt vizsgálta meg, hogy mi történik e halászhajók mögött. Arra jutottak, hogy e hajók akár 76 százalékát is követhetik a palackorrú delfinek az egyébként rendkívüli módon túlhalászott Földközi-, azon belül az Adriai-tengeren.

A tengerfenék különösen rossz állapotban van a sok évtizedes fenékhálós halászati tevékenység miatt. A palackorrú delfin a terület utolsó csúcsragadozója, a többi faj már nagyjából eltűnt a tengeri ökoszisztéma károsodása miatt. A felmérés eredményét a Frontiers in Mammal Science folyóiratban publikálták.

A kutatók úgy vélik, a delfinek táplálkozásukban már a halászhajóktól függenek, mivel valószínűleg már nincs elegendő hal, amelyre a szokásaiknak megfelelően vadászhatnának.

A kutatók Veneto és Marche régiókban (ez kb. a hazai megyéknek megfelelő közigazgatási egység) vizsgálták a vonóhálós halászhajókat 2018-2025 között. Összesen 859 alkalommal követték a halászhajókat a kutatók és fotózták a delfineket. Felmérték, hogy a különféle vonóhálós halászhajók melyik típusa vonzotta a leginkább a közkedvelt ceteket.

A merevítőrudas zsákhálós hajókat csupán 1,5 százalékban követték a delfinek, a pelágikus (középvízi) vonóhálós halászhajókat 35 százalékban, a fenékvonóhálós hajókat átlag 41 százalékban követték. A kutatók szerint a merevítőrudas zsákhálós halászati módszer nem kínál lehetőséget a delfinnek arra, hogy hozzáférjen a halakhoz, emiatt ezt kevésbé követik.

A két olasz régió delfinjeinek létszámát a kutatók ezer körüli egyedre becsülték, s a fotók alapján ezek 86-90 százaléka számára a vonóhálós halászat jelenti a fő táplálékforrást.

Bár a delfinek ősidők óta előszeretettel követték a halászhajókat, azonban ez a viselkedés az idők során egyre sűrűbbé, gyakoribbá vált. Egy, az 1990-es években, szintén az Adriai-tengeren végzett vizsgálatban még csupán a vonóhálós hajók 10 százalékát követték a delfinek.

Jól tudjuk ugyanakkor, hogy a bolygónk sok olyan élőhelyén, ahol a zsákmányállatok számát az ember drámaian csökkentette, a ragadozók az emberhez közel fognak táplálékot keresni. Gondoljunk a szemétben turkáló jegesmedvékre, a városokba bejáró pumákra, rókákra, vagy épp prérifarkasokra.

A delfin is csupán kihasználja az emberi tevékenység nyújtotta élelemforrást. Sajnos az is jól ismert, hogy számtalan esetben megsérülnek a vonóhálós hajókat követő delfinek. Ezen felül e szokásuk miatt átalakul a társas viselkedésük és kommunikációjuk, befolyással van arra, hogy pontosan mivel táplálkoznak, de akár még a hallásuk is károsodhat a hajók zúgása miatt.

Azonban a túlhalászott vizeken a delfin inkább a veszélyeket választja, mint az éhezést. A kutatók úgy vélik, a vonóhálós halászatot be kell szüntetni az Adriai-tengeren, s akkor van remény arra, hogy visszatérjenek a korábban eltűnt fajok, és a delfinek is újra találjanak majd maguknak természetes úton is táplálékot.