Menteni kellett a kiszáradó Kolon-tó halait

Drámai mértékben kiszáradt a kiskunsági Kolon-tó: vízszintje minden eddiginél alacsonyabbra süllyedt, és augusztus közepére várhatóan teljesen kiszáradhat. A terület fontos élőhelyet jelent a fokozottan védett lápi póc számára, amelynek példányait a szárazság miatt sürgősen menteniük kellett a szakembereknek génmegőrzés céljából.

A Kiskunsági Nemzeti Park beszámolója szerint a lápi póc (Umbra krameri) egykor olyan gyakori halfaj volt hazánkban, hogy állatok takarmányozására is használták. Mára azonban a folyószabályozások, mocsárcsapolások és a szárazság miatt nagyon megritkult. A Duna-Tisza közi csatornák, lápok és mocsarak kiszáradása miatt a faj helyzete kritikus, mivel a növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizek (lápok, mocsarak) és a lassan áramló kisvízfolyások eltűntek vagy oly mértékben átalakultak, hogy nem alkalmasak többé a faj számára.

2015 után a fokozódó szárazság miatt először a kisebb csatornák száradtak ki a Duna–Tisza közén, amelyek egykor bizonyítottan lápi póc élőhelyek voltak. 2023-tól már nagyobb csatornák is hosszú hónapokig szárazon álltak, mint a Baracsi-csatorna, az Adacsi-csatorna vagy a Dong-ér jelentős része. Ágasegyháza külterületén az olyan anyagnyerő gödrök is kiszáradtak, amelyekben normál vízállás esetén 2–2,5 méter víznek kellene lennie.

Jelenleg a fajnak csupán négy helyszínen találhatók biztosan létező állományai:

• a Kolon-tóban,
• a Vörös-mocsárban,
• a Duna-völgyi-főcsatornában
• és a Kalocsai Sárköz néhány csatornájában.

A táj általános vízhiánya miatt azonban a Kolon-tó is veszélybe került, vízszintje 2025 októberére a valaha mért legalacsonyabb szint alá csökkent. Az északi rész nádasai és az ott kialakított Tókás már két éve teljesen szárazon áll, ezekről a helyekről már el is tűnt a lápi póc.

A tó állapota azóta sem vált kedvezőbbé, sőt nagyon úgy fest, hogy a nyár végére teljesen ki fog száradni, ami a lápi póc ottani állományának teljes összeomlását vetíti előre.

A természetvédelmi őrök szerint vizet vezetni a Kolon-tóba nem tudnak, így csak annyit tehetnek, hogy megpróbálják megőrizni a legfontosabb halfajokat. A kiszáradó tóból kimentett halakat a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK) Haszonállat-génmegőrzési Intézetébe szállították, ahol remélhetőleg szaporodni is tudnak. Amint stabilizálódik a Kolon-tó vízszintje, innen lehet majd visszatelepíteni a pócokat természetes környezetükbe.

A mentőakció során több mint 200 lápi pócot, valamint több más, lápi vizekhez kötődő őshonos halfaj példányait mentették ki, köztük kurta baingokat, réti csíkokat, széles kárászokat és compókat.

A halak kimentésével párhuzamosan egy komolyabb beavatkozás előkészítése is folyamatban van. A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai olyan kotrást terveznek, amely a medret a nyugvó talajvíz szintjéig mélyítené. Reményeik szerint ez a mélyebb mederrész nagyobb aszályok idején is képes lesz megtartani a vizet, így akár hosszabb távon is menedéket és élőhelyet biztosít majd a Kolon-tób lápi életközössége számára.