Ijesztő, de veszélytelen óriásméhekkel találkozhatunk hazánkban

Az öreg, és kikorhadt fák üregeiben több magányos méh-, illetve darázsfaj neveli ivadékait, közülük az egyik leglátványosabb a házi méhnél másfélszer-kétszer nagyobb, sötét színű óriás művészméh (Megachile sculpturalis). Mindenhol megtelepszik, ahol számára alkalmas szaporodóhelyet, azaz öreg, korhadó, rothadó, rovarrágta fát talál.

Mivel az élőhelynek alkalmas öreg fák már leginkább csak a parkokban vannak, ezért az ember közelében is megjelent a faj. Termetéből adódóan riasztó is lehet, de nem kell tőle tartanunk, mert magányos méhfajról van szó. Az óriás művészméhek nem családi struktúrában élnek, mint a házi méhek, vagy a papírdarazsak, amelyek a kolónia védelmében akár agresszívak is lehetnek.

Az óriás  művészméhetk ezzel szemben nem támadnak, de azért óvatosan kell feléjük közelíteni, mert ha megfogjuk őket, védekeznek.

Jövevényfajról van szó, amely Európában nem őshonos. Eredeti elterjedési területe Ázsia délkeleti részén van, Kontinensünkön először 2008-ban figyelték meg, valószínűleg vízi úton, faanyag közvetítésével kerülhetett ide. Ezt követően gyorsan meghódította Európa más országait is. Magyarországon 2015-ben dokumentálták először Budapesten. Később előkerült Békéscsabán a Széchényi-ligetben, majd a Körös-Maros Nemzeti Park védett területein is.

Nagy mérete mellett az óriás művészméh felismerhető a toron látható sárgás színű szőrszálakról, illetve látványos, irizáló szárnyáról. Szaporodása során keresi a rovarlárva-járatokat, melyekbe a petéket egyesével teszi, és táplálékot is helyez melléjük. Megtölti petefüzérekkel a járatokat, amelyeket aztán befalaz. A rovartanyák, illetve darázsgarázsok is alkalmasak a szaporodásához.

Az óriás művészméh virágporral táplálkozik és lárváinak is virágport gyűjt. Éppen ezért kiváló beporzó rovar, nagy segítséget jelenthet a kertekben és általában a természetben.